Agypestis

Értékelések

Kocsis Ferenc : 2013-05-26 18:45:39
Az Elízium-ciklus negyedik kötete vitán felül a legjobb regénye eddig a szerzőnőnek, aki úgy tűnik, végre megtanult jó SF-et írni. Tényleg nagyon kéne erőlködnöm, ha bármi rosszat akarnék erre a könyvre mondani, de akkor is csak annyit szólhatnék ellene, hogy olvasás közben az összes meglepetésnek szánt fordulatot előre láttam, hol 1-2 oldallal előbb, hol több fejezettel előbb, vagyis a történet szigorúan követte a saját belső logikáját, amit ugyan nem könnyű megérteni, de nem is lehetetlen. Persze ez nem krimi, hanem egy sci-finek álcázott filozófiai és erkölcsi tanítás az istenek és emberek különös viszonyáról, egy festőművész szemén keresztül bemutatva az eseményeket. Az Elízium-univerzum tele van különös csúcstechnológiákkal, részletesen kidolgozott ötletekkel és egy annyira idegen és távoli civilizációt mutat be, ami szinte alig nevezhető már emberinek. Mégis emberekről szól, hatalomról, pénzről, romlottságról és idealizmusról, amik úgy tűnik, sosem kopnak ki a társadalom képlékeny szövetéből. Amit kissé különösnek találtam: annak ellenére, hogy a szerző biológus, elképesztő prüdériával, szemérmességgel és a lakonikusnál is tömörebb hiperrövidséggel ír a szexről, 1-2 utalással elintézve az egészet, mintha egyáltalán nem tudna mit kezdeni vele. Így a könyvére elvileg a 6-os karikát is nyugodtan ki lehetne tenni (kisgyerekek is elolvashatják). Emiatt föl is merült bennem a sejtés: lehet, hogy J. S. még életében nem dugott senkivel? Arthur C. Clarke regényeiben találkoztam csak ilyen prüdériával eddig. Ez persze mit sem von le a mű értékéből. A sorozat előző három részét (Ajtó az óceánba, Elízium lánya, Génszimfónia) igazán senkinek sem tudom ajánlani (csak a mindenre elszánt fanok és perverzek olvassák el), de ezt végre mindenki nyugodtan kézbe veheti. Ott van a helye a legjobb SF művek polcán.
4671