ez a kieg annyi pluszt ad, hogy már-már kötelező az alapjátékhoz. Valójában emiatt vettem meg ismét az alapjátékot, sajnos ugyanis a korábbi kiadású alapjátékkal nem kompatibilis.
Számomra a játék legnagyobb előnye, hogy nagyon rövid szabálymagyarázatot követően azonnal el tudjuk kezdeni olyanokkal is, akik még nem ismerik. A játékhoz nagyon ajánlom a panoráma kieget, ami nagyon sokat ad a játékhoz. Valójában a panoráma kieg miatt vásároltam meg újból az alapjátékot, mivel sajnos az előző alapjátékkal a kieg nem kompatibilis.
Yeah! Egy ízig vérig gyerekjáték, ami a felnőtteknek is bőven ad elegendő mélységet és nem válik kiegyenlítetlenné sem. Felnőttként én kimondottan élveztem, mert a játék ott helyez a menetbe fékeket, ahová kell, hogy ne legyen túl könnyű, de közben folyamatosan ad is lehetőségeket, rosszul nem nagyon fogunk benne járni.
A Devir kiadóhoz méltó dizájn és minőség jellemzi a tartozékokat, bár a szép húzózsáknak sok értelme nincsen, mert kizárólag csak alkatrészeket tárolunk benne. Két játékos esetén javaslom, hogy a "könnyített" verziót engedjétek el, mert az simán csak élvezhetetlen és gagyi, játsszátok egyből a 4x8-as felállással.
Jópofa filler, ami brutális szerencsefaktorral dolgozik. Pörgős, gyors, de nagyon, nagyon könnyű lemaradni benne, ha nem áll a szerencse az oldalunkra. Nyilván, amikor meg jól gurul a szekér, akkor kimondottan élvezetes is, de nehéz a Knarrt a játékélménye okán szeretni, ha kb a felénél már tudod, hogy csak biodíszlet vagy a játékban.
A tematika egy nagy kövér nulla, a dizájn nem rossz, de nem az én stílusom. Nem utasítanám vissza a partit, de magamtól nem is kérném, hogy játsszunk vele.
Na, jó pár játékon túl azt kell, hogy mondjam, ez egy izgalmas és jó játék, még akkor is, ha nem a mi játékunk ez.
A játék során a némaságot értem mechanikai szempontból, én tematikailag érzem idegennek, hiszen egy repülőn a valóságban miért ne beszélhetne egymással a két pilóta? De ez csak tematikai kötekedés a részemről, de pl a The Crew-ban tematikailag is értem, miért nem beszélnek a játékosok egymással. Ugyanakkor A légi társaság tematikusabb :) érdekes ez.
Az egyhangúsággal rosszul fogalmaztam, és közben rájöttem nem is igazán tudom megfogalmazni mire gondolok... Az, hogy van 4 akciód, amiből 2 akció kötött és a győzelemhez pedig X feltétel kötelező, nem ad sok mozgásteret a játékban és egy nagyon szűk akcióválasztékban kell folyamatosan taktikázni, miközben a szerencse jelenléte igen bosszantó. Nekem az, hogy a két játékos nem beszél arrajo, hogy ne legyen alfa, de arra sajnos nem, hogy csökkenjen a szerencsefaktor, ahogy pedig egyre több a modul és a nehezítés, mind a taktika (ami jó) és mind a szerencse ( ami rossz) megnő. Persze nem vitatom, hogy ez valakit nem zavar, valaki meg kimondottan szereti, de én nem. A Pandemic is erősen a szerencsével operál, de valahogy ott nem zavar. Annál tematikailag is értem. A Szellemek szigetében még kevesebb a szerencse, emiatt szerintem az a briliáns kooperatív játék. Ha egy játék ennyire szerencse alapú, akkor nálam a tematika menti meg. Az viszont itt gyenge. A valóságban ennyire nem nehéz repülőt vezetni egy pilótának, különben naponta lennének tele a hírek balesetekkel. ;)
Szóval értem, hogy miért jó ez a játék, értem miért szeretik sokan, és éreztem, hogy mi van benne, ha az ember végig harcolja magát benne. De nálunk 12 játék után elveszett az a lelkesedés, ami másnak ekkor indul csak be. :) Ez van, de szerencsére tonna számra vannak játékok, nem fogunk unatkozni.
Az egyik legpozitívabb csalódás, amivel valaha játszottam. Szeretem az agyégetős absztrakt játékokat, és amikor megláttam a Sagrada dobozát, egyből felkeltette az érdeklődésem. Aztán megláttam a játékot a maga több tucat színes kockájával és elment tőle a kedvem (nem szeretem a szerencsealapú játékokat). Éveken át elkerültük egymást, de most volt alkalmam kipróbálni.
Számomra ez a játék jobb, mint az Azul, kb a Calico szintjén áll, ami nekem igen magasra tette a lécet absztrakt játékok körében. Imádom, hogy interaktív, hogy közvetetten ki tudsz tolni a másikkal, hogy folyamatosan egyensúlyozol a vakszerencse és a kőkemény taktika között. Imádom, hogy manipulálhatóak a kockák, de igen szűkösen és persze imádom azt a végtelen újrajátszhatóságot, ami ebben a játékban benne van, mert nem csak a játékostábla, de a kihívások és a segítségek is folyton variálódnak, gyakorlatilag - ahogy a Canvasban is - játékról játékra egészen mást játszunk.
Ha egy absztrakt játék van, amit kipróbálnál, az legyen ez. A Calico túl szigorú, pedig nálam még mindig etalon :)
Írj nekünk üzenetet
