Hogyan kezdj el szerepjátékozni? (2. rész) - Az első alkalom mesélőként

Keress egy csapatot!

Ideális olyan játékosokat találnod, akikkel már együtt játszottál, és jól ismeritek egymást. Nekik legalább annyival könnyebb lesz mesélned, hogy közben nem fog kihívást okozni az ismeretlen stílusuk. Ha ez nem opció, sok játékos, csapat keres mesélőt, közösségi oldalakon meg lehet őket találni.

Válassz egy világot és egy rendszert!

Ez a kettő gyakran együtt jár. Ha kiválasztod a világot, akkor ez magával hozza, hogy abban a világban milyen rendszer alkalmazásával készült szerepjáték. Ne csak a világnak, hanem a rendszernek is szentelj figyelmet! Érdemes egy közepesen bonyolult rendszert választanod. A nagyon bonyolult rendszerek komplex szabályokat tartalmazhatnak a legkülönfélébb helyzetekre is, de ezekre emlékezni nem mindig egyszerű. A nagyon egyszerű szabályrendszerek magukban rejtik azt a veszélyt, hogy nem minden, a játékban előforduló helyzetet fednek le, és akkor neked, a mesélőnek kell rögtönöznie.

Ásd bele magad a rendszerbe (és szükség esetén a világba)!

Szerezd be, és olvasd el a szabálykönyvet! Gyakran a masszív szabálykönyv ismerete az egyik legnagyobb visszatartó erő, de a jó hír, hogy ezt nem kell kívülről fújnod. Ha játékosként már megismerted valamennyire a rendszert, az gyakran elég, hogy elkezdj mesélni benne.

Ha a csapatból más (is) ismeri a rendszert, és valamilyen szabályra nem vagy nem pontosan emlékszel, nyugodtan kérdezz rá a többieknél. Nem elvárás, hogy mindent neked kell a legjobban tudni. Előfordulhat, hogy máshogy emlékeztek valamilyen szabályra. Ha ilyen helyzetben nem tudtok gyorsan utánanézni, és egyértelmű döntésre jutni, akkor egy rögtönzött megoldással minél hamarabb zárd le a vitát, és inkább fókuszáljatok a játékra! Majd a végén utánanéztek, és megbeszélitek.

Ha a csapatból más nem ismeri a rendszert, akkor nincs más lehetőség, neked kell. Ekkor sem kell minden szabályt és a teljes szabálykönyvet fejből tudnod, játék közben is utána lehet nézni valaminek (csak ezzel ne menjen el sok idő). Ilyen helyzetek is gyorsan lezárhatók egy rögtönzött megoldással és a játék utáni tisztázással.

Ha online mesélésre készülsz, és valamelyik szerepjátékos platformot fogsz használni, ismerd meg, és gyakorold be a választott platform működtetését!

Keress vagy találj ki egy kalandot!

Kezdőként mindenképpen ajánlott keresni egy előre megírt kalandmondult, és azt feldolgozni. Ha a játékosok is kezdők (akár csak a választott rendszerben), akkor érdemes olyan kalandot keresni, amihez előre generált karakterek vannak. Természetesen saját kalandot is kitalálhatsz, vagy a saját ízlésed szerint átalakíthatsz egy előre megírt kalandmodult.

Készíts magad számára jegyzeteket! A kalandmodulok gyakran több tíz, vagy akár százoldalasak is lehetnek. Ezek teljes megtanulása sem elvárás, a saját jegyzetek segítenek egy nemjátékos karakter nevének vagy egy esemény időpontjának gyorsan utánanézni.

Lelkiekben készülj fel az improvizációra!

Még ha kívülről is fújod az összes szabályt és a kalandmodul minden részletét, akkor is előfordul (sokkal gyakrabban, mint hinnéd), hogy a játokosok kreativitása olyan irányba viszi az eseményeket, amire sem te, sem a kalandmodul készítője, sem a rendszer alkotója nem gondolt. Ilyenkor mesélőként improvizálnod kell.

Ez is egy olyan része a mesélésnek, ami általában rettegéssel tölti el a kezdőket (és gyakran még a rutinosokat is), de sajnos elkerülhetetlen. Mivel a szerepjáték nem olyan, mint pl. a regényírás, ahol az író irányít minden karaktert és eseményt, a játékosok és a dobókockák is okozhatnak váratlan meglepetéseket. Ezt jobb elfogadni, mint különböző eszközökkel a karaktereket az előre kitalált ösvényre visszaterelni, esetleg visszakényszeríteni.

Az improvizáció a mesélő egy gyakran alkalmazott eszköze, amiben idővel egyre jobb leszel.

Készítsd fel a játékosaidat!

A legegyszerűbb, ha a karakteralkotást, és szükség esetén a rendszer és a világ ismertetését az egész csoporttal együtt, személyesen csináljátok meg. Ha ehhez nem áll elég játékidő rendelkezésetekre, akkor ennek egy részét még a játék előtt megtennetek.

Ha a játékosok saját maguknak találnak ki és alkotnak karaktereket, akkor közöld velük, hogy milyen jellegű karakterekkel készüljenek (pl. cirkuszi mutatványosok, egy törpe klán tagjai); milyen lehetőségeik vannak, és mik nem érhetőek el a karakteralkotás során; és hogy mit kell tudniuk, megismerniük a kaland megkezdése előtt! Ha a játékra már kész karakterrel kell, hogy megjelenjenek, akkor segíts nekik karaktert alkotni akár csoportosan, akár egyénenként!

Készülj segédeszközökkel!

Személyes játékülésre készülj üres karakterlapokkal (vagy nyomtasd ki az előre elkészített karakterlapokat)! Vigyél magaddal a rendszerhez szükséges dobókockákat, és előre tájékoztasd a játékosokat, ha ezt tőlük is elvárod!

Érdemes egyéb általános segédeszközökkel is készülni, pl. térképek; letörölhető flip-mat és táblafilc, amikkel gyorsan saját térképet kreálhatsz; a karakterek helyzetének jelölésére minik vagy jelölők; valamilyen véges erőforrás számontartására alkalmas tokenek stb.). Ha az adott kalandhoz vannak a játékosok számára kiadható segédletek (pl. fellelhető naplórészlet, egy napilap egy oldala), ezeket is elő kell készítened.

Készülj a kényes témák kezelésére!

Ha olyan játékosoknak fogsz mesélni, akikkel még nem játszottál együtt, érdemes előre tisztázni, hogy van-e számukra olyan kényes téma, amit kerülni szeretnének. Kellemetlen tud lenni, amikor egy jó hangulatú játékalkalom során egy, valamelyik játékos számára kellemetlen téma felbukkanása után megfagy a hangulat.

Léteznek előre elkészített listák, amik végigveszik a leggyakoribb ilyen témákat. Érdemes már a játékülés előtt megtudni a játékosoktól, hogy ezek közül mit kellene kerülni, mert lehet, hogy ez csak a kaland módosításával lehetséges.

Hiába próbáljátok ezeket a témákat előre feltérképezni, bármikor felbukkanhat egy kellemetlen helyzet. Készülj valamilyen technikával (pl. X-kártya, fal és fátyol), amivel a játékosok a legkevesebb kényelmetlenséggel jelezhetik, ha szeretnék, hogy az események a nemkívánatos témát elkerülve folytatódjanak!

A cél, hogy jól érezzétek magatokat!

Mesélőként a célod nem az, hogy megszívasd a játékosokat, illetve a karaktereiket, hanem hogy olyan kihívások elé állítsd őket, amit csapatmunkával és bizonyos szintű kreativitással le tudnak győzni, és így mindenki sikerélménnyel és kellemes emlékekkel telve áll fel az asztal mellől. Ne akard legyőzni a játékosokat, hanem próbáljatok közösen maradandó, fantasztikus kalandokat átélni!

“Én ehhez kevés vagyok…”

Ha valamilyen csatornán láttad már, hogyan szerepjátékoztak, és úgy érzed, hogy te sohasem éred majd el azt a szintet, ne feledd, lehet, hogy ott képzett színészek, szinkronszínészek játszanak és mesélnek, de legalábbis komoly tapasztalattal rendelkező játékosok, mesélők. Ne az a szint legyen az elvárás, főleg ne az első néhány alkalommal! A cél nem egy olyan játékülés létrehozása, amit emberek ezrei néznének meg, hanem hogy ti jól érezzétek magatokat.

Játékosként nem kell rögtön egy teljesen egész, kerek karaktert létrehoznod és eljátszanod, akinek a reakcióját minden helyzetben azonnal tudod. Mesélőként nem kell minden általad irányított nemjátékos karakternek különböző, és jól megkülönböztethető beszédstílust, hangszínt és akcentust rittyentened, és a játékosok minden lehetséges döntésére kész forgatókönyvvel rendelkezned (nem is lehet). Az improvizáció mindkét fél részéről benne van a szerepjátékban.

Senki sem profiként kezdte, és idővel egyre jobb leszel benne. Sőt, kevés tapasztalattal is maradandó élmény lehet. A lényeg, hogy ne félj a szerepjátéktól, inkább mielőbb vágj bele!