Mi volna, ha...? Mi volna, ha földi emberek kis csoportja más égitest értelmes lakóinak fogságába kerülne: miképpen tudnák észrevétetni, hogy ők is gondolkodó lények? Mi történne, ha egy tökéletesen racionális számítógéptársadalomban valaki olyan felfedezéssel jelentkezne, amely ellentmond a fizika ismert törvényeinek? Mi volna, ha orvosi beavatkozással meg lehetne előzni a bűnözést? Nem kell-e attól tartani, hogy megfelelő társadalmi ellenőrzés híján a tudósok jó szándékú lélekjavító tevékenysége lerázhatatlan zsarnoksággá fajul?
A sci-fi, a világszerte mind népszerűbbé váló science fiction a "Mi volna, ha?" irodalma: a meglepően logikus ötleteké, a szabad spekulációé, a filozófiai fogantatású gondolatkísérleté. A látszólag szabadon csapongó fantázia meghökkentő kérdésekkel, az emberi fejlődés nagyszerű vagy szorongató lehetőségeivel szembesíti az olvasót. Távoli bolygókon vagy a távoli jövőben nem a rémfilmek supermanjei, hanem magunkfajta esendő emberek küszködnek a képzeletszülte élet váratlan nehézségeivel: ez adja a tudományos fantasztikum irodalmának valódi izgalmát, de bujkáló humorát, megnyugtató iróniáját is.
Válogatásunk az ötvenes-hatvanas éveknek - a sci-fi amerikai aranykorának - terméséből ad ízelítőt.

Paul Ash: Nagykard (Papp Zoltán)
Robert F. Young: Szeptemberi nap (Borbás Mária)
Bertram Chandler: A ketrec (Borbás Mária)
William T. Powers: Allegória (Göncz Árpád)
Zenna Henderson: A holmi (Göncz Árpád)
Damon Knight: A hasonmások (Göncz Árpád)
Arthur C. Clarke: Csöndet kérek! (Göncz Árpád)
Richard Gehman: A gépezet (Göncz Árpád)
George Sumner Albee: Legfelül (Borbás Mária)
William W. Stuart: A csillagűzött szerető (Zachár Zsófia)
Robert Sheckley: Menyasszony utánvéttel (Borbás Mária)
Clifford D. Simak: Árnyék-világ (Zachár Zsófia)