A szerző azokba a vészterhes időkbe kalauzolja az olvasót, amikor Attila halála után nem sokkal összeomlik a Hun Birodalom, keleten pedig új nagyhatalom csillaga emelkedik az égre, az avaroké. Ötven évvel a sorsfordító események után az Isten ostoraiból ismert Torda táltos jóslatának beteljesítőjeként, titokzatos szkíta harcos érkezik a Kaukázustól északra található Kuma folyóhoz, az agresszíven terjeszkedő Avar Birodalom déli határvidékére. Az Íjásznak hívott férfi feladata, hogy felkutasson, és harcossá képezzen egy serdülő legényt, név szerint Leventét, aki Torda jóslata szerint a hunok szellemiségét képviselő magori nép első horkája (hadura), és Attila legendáktól övezett kardjának méltó örököse lesz. Levente és a szkíta Fokos-mester találkoznak, kezdetét veszi az embert próbáló kiképzés. Mester és tanítványának kapcsolata egészen addig a pillanatig felhőtlenül alakul, amíg Levente belé nem szeret az avar Tsilluverbe (Csillavér), a déli tartományok tudunjának akaratos lányába. A helyzetet tovább bonyolítja egy görög kalandornő, Akté felbukkanása, aki Leventéhez hasonlóan ugyancsak magáénak akarja tudni a halott hun király legnagyobb ereklyéjét, ráadásul az avarok a magori nép lerohanására készülnek. Véres háború közeleg...