… A Cézár, aliasz Palmatex szenátor, aki egykoron még csak egy nagyszájú ellenzéki politikus volt, ma pedig már a világűr urának képzelte magát, mereven nézte az ifjú Skywalkmant.
– Gyenge kisfiú vagy – hipnotizálta – egészen kicsike kisfiú. Az ERŐd pedig gyermeki. Hogyan is gondolhatnád, hogy szembeszállj velem?!
– Már nem vagyok kisfiú – jelentette ki öntudatosan Lüke, és egyetlen mozdulattal kiköpte a szájából a gumi cumit.
– Érett férfi vagyok, képzett JETI. Nézd csak meg a lábnyomom! Belelépett egy vértócsába, onnan pedig a Cézár lába elé. Olyan közel volt az aszott archoz, hogy tisztán érezte görény-afterséfjének orrfacsaró bűzét.
Az uralkodó elképedt. Leesett az álla, de felvette és leporolta. Miután visszatette a helyére, hümmögni kezdett, majd kérdőn pillantott Dark Faterra. A Sötét Lovas védekezően emelte fel a kezét.
– Ne bántson, Főnök – lihegte esdeklően. – Nem tehetek róla, ez Ubi-Van Ken-Ubi műve.
– Én másra gyanakszom – gondolkodott elmélázva a Cézár. – A fiút nyilván a JETI Akadémián képezték ki, mégpedig nem más, mint az utolsó dupla fekete öves karatéka, Jojó.
Lüke felnevetett, és egy lépést hátralépett.
A Sötét Erők Mesterei döbbenten nézték a helyet, ahol az előbb állt. Hatalmas lábnyom volt. Kétségkívül egy JETI-é.
Amazok ketten megsejtették, elérkezett a leszámolás órája.
Mindhárman fakardot rántottak.