Első kiadás:

Odalent, az Auriga pokoli gyomrában, Ripley még mindig az undorító hálóban vergődött.

A Királynő egyre hangosabban sikoltozott. Geidman, az őrült tudós elégedettségével figyelte a jelenetet. Ripleyt a szenvedés sokkal mélyebben érintette: ő is éppen úgy vergődött és nyögött, mint a Királynő. Az anyaszörny hasfala megrepedt, s a nyíláson át szörnyű lény emelkedett ki a külvilágra. Félig idegen, félig ember. Halálfejét lüktető, áttetsző erek hálózták be. Győzedelmesen tornyosult anyja hasán. Gediman élvezettel felnyögött.  - Az újszülött! Milyen gyönyörű kis bogárka! A Királynő fájdalmas hörgése elégedett nyöszörgéssé szelídült. Újszülöttje felé hajolt. A lény hidegen végigmérte anyját. Kimászott a hasából, és a feje felé kúszott. Óvatosan nyújtózott felé, mintha meg akarta volna csókolni. Aztán kitátotta száját, kivillantak borotvaéles fogai. Ordítása egybeolvadt a Királynő halálsikolyával.

Harmadik kiadás:

Feltámad a Halál!

A naprendszer legtávolabbi részén, a USM Auriga fedélzetén megtörténik az elképzelhetetlen: Ellen Ripley magához tér. A legutolsó emléke épp saját halála a Fiorina 161 börtönkolóniáján, ám most mégis életben van, ráadásul megváltozott. Erősebb és agresszívebb lett.

Nem sokkal később megtudja, hogy nem csak őt támasztották fel: katonai tudósok rájöttek hogyan lehet kitenyészteni az idegenként ismert földön kívüli létformát, amellyel immár ő is valamiféle empatikus kapcsolatban áll. Az a tervük, hogy elvigyék őket a Földre...

A Feltámad a Halál ékes bizonyítéka annak, hogy az Alien-univerzum népszerűsége még a kilencvenes évek végén, közel húsz évvel az első rész után is töretlen maradt. A nagy sikerű mozifilm regényadaptációját a Star Wars és Star Trek irodalomban is gyakran megforduló A. C. Crispin írta, az olvasó az eredeti regény újrafordított, napjaink nyelvezetéhez és az azóta hatalmas méretűre nőtt Alien-univerzumhoz pontosabban illeszkedő kiadását tartja a kezében.