Farkas fia, Levente apja kiszabadítására indul. Döbbenten kell tapasztalnia, hogy Farkas nincs fogságban, sőt a legnagyobb tiszteletnek örvend a táltosok részéről. Farkas nem véletlenül választotta a száműzetésnek ezt a különös módját; mindehhez nagyon sok köze van a fiú oldalán lógó ATtila-kardnak, amelynek senki sem ismeri biztosan az eredetét...

Apa és fiú útjai újra elválnak egymástól: Farkas a kangárok szövetségében reménykedik, és hosszú útra indul a Kubántól északra, Levente pedig visszatér ősei földjére, hogy a magori népet felkészítse az avarok ellen indítandó háborúra. Az ellene áskálódó Ármánynak köszönhetően számtalan nehézséggel kell megküzdenie: miután az emberek számára nyilvánvaló lesz, hogy visszatért a "holtak közül", legelőször saját nevelőapja, Zolta áll az útjába. Legjobb barátai sorra ellene fordulnak, Csillavér szerelmét is elveszíti, segítséget csak egy titokzatos égi lovastól kap, akiről még a táltosok sem tudnak semmit... Mindeközben messze északon Budaken hadúr megerősíti a határ védelmét; az avarokat nem éri váratlanul a magori nép háborús készülődése...

Fonyódi Tibor Ármány éneke című művében a vadregényes Kaukázusba kalauzolja el olvasóit, időpontja Kr. u. VI. század, alig két emberöltővel Attila halála és a hun világbirodalom bukása után; a történet közvetlen folytatása a nagy sikert aratott, A háború művészete című regénynek.