Lüke Skywalkman és Dark Fater körül mindenféle a visszavágás borzasztó jelei voltak láthatóak. Levágott pótkezek hevertek a földön, a kazánlemezből készült háttérből pedig markolatostól, pótkezestől egy fakard állt ki. Dark Fater éppen most lépett rá a felszisszenő Lüke egyik levágott, kampós végű művégtagjára. A küzdelem hevében elvágták a most futó sikerfilmet, a falba pedig érdekes, valami egészen másra emlékeztető jelet karcoltak. Véletlenül felaprítottáka körülöttük mászkáló apró robotokat, fantasztikusan gépezeteket is, amelyek immár döglötten, saját fáradtolajukat maguk alá eresztve hevertek szerteszét.
Lüke érezte, hogy kezd fáradni. Hiába gyújtotta be a menet elején a bal sarokban azt a köteg dinamitot, azzal a szándékkal, hogy ezáltal is dinamikusabban tudjon támadni, a doppingszert szívó Dark Fater fokozatosan fölénybe kerüt. Lüke ekkor hirtelen csúnyán bemutatott neki a magával hozott műkezek közül az utolsóval, amit még nem vágott le ez a fekete rémpofa.
– Lüke! Jobb, ha tőlem tudot, hogy az apád én vagyok! – hörögte Dark Fater. – Úgyhogy többet meg ne lássam, hogy ilyesmiket mutogatsz nekem, mert letöröm a kezedet!
– Az lehetetlen! – döbbent meg Lüke. Én árva vagyok, anyám nem volt, apám pedig születésem előtt egy évvel meghalt. Még nem jöttem rá hogyan, de logikai úton tuti, hogy bebizonyítható, te nem lehetsz az apám!
– Pedig az apád én vagyok! – folytatta Dark Fater. – Gondolkozz! Ha tényleg én vagyok az apád, nálam jobban senki nem tudná, hogy az apád én vagyok. A nevem is erre utal: Dark Fater.
– Gyűlöllek, mert miattad volt nehéz gyermekkorom! – tört ki Lükéből az indulat. Támadásba lendült, de Dark Fater könnyedén kiütötte kezéből az utolsó pótkezet is.
Lüke rettegni kezdett: Ha a Fekete Halál tényleg az apja, akkor ő meg a a halál fia. Egy pillanat alatt odalett a jövőképe. Na- pont ekkor robbant fel a köteg dinamit.