A Naplóban Tichy fejezetenként egy-egy űrutazását meséli el. A kalandok
színhelye egy mesés Világegyetem, a részben valódi, részben kitalált
nevű csillagok és ködök sok millió lakott bolygóján többé-kevésbé
emberi formájú, mindig emberi lelkületű értelmes lények társadalmai
élnek, ebben a végtelen mesevilágban utazgat Ijon Tichy, ezer
fényéveket röppen át egyszemélyes kis űrhajójával, amely gyakran
defektet kap, mindig beszorul az ajtaja, de azért elég kényelmes: lehet
ebéd után a tetején sétálni egyet, az atommáglyában krumplit sütni, a
szkafandert kiakasztani a csapóajtó elé száradni. Ijont hajtja a
tudásvágy, új meg új értelmes társadalmakat látogat meg, mindenütt
vannak új és régi barátai, felfedezéseit a Földön egész tudományos
intézet, sőt tudományág: a tichológia dolgozza fel. A távoli bolygókon
többnyire vendégszeretően fogadják, de az antiutópia-történetek
diktatórikus társadalmaiban gyakran börtönbe, munkatáborba is kerül...