Heri Kókler tudta, a futás nem szégyen, de hasznos. Miközben lélekszakadva menekült, izé... tervszerűen visszavonult, speciális, világmegmentéskor használatos ruhájába belekapott a menetszél. A haja a levegőben vibráló rengeteg elektromosságtól égnek állt, a lelkébe félelem mart, a szíve a torkában dobogott, és igen, az emésztése sem volt teljesen rendben.
Amikor az ősi kőoszlopok hatalmas robajjal elkezdtek összedőlni, Heri Kókler óriási lendülettel átugrotta Gigawatt Voltmárvolt káromkodó kezét, és futott, amerre rövidlátott. Ludvig, az aranybagoly, erős karmaiban máris hozta utána a Szt. Ebonitrudat, amelyet korunk hőse totálkárt szenvedett varázspálcája helyett forgatott. De a legjava még csak most következett!