Paul Hoffman regénye egy képzeletbeli, sötét középkorra emlékeztető világba kalauzol, amelyet a kamaszodó főszereplő, Cale szemén keresztül ismerhetünk meg. A kiemelkedő képességű, befelé forduló, dacos és erős Cale-t több száz társával együtt kisgyermekkorában rabolták el vagy vásárolták meg a szüleiktől a Megváltók, egy szélsőségesen puritán szerzetesrend tagjai, hogy Isten tökéletes hadseregét neveljék ki belőlük. A fiúk a világtól elzárva élnek felnőttkorukig (már amelyikük megéri) egy erődszerű kolostorban folyamatos imádkozással, tornával és a harcművészetek elsajátításával töltve napjaikat.

A főhőst titokzatos légkör veszi körül. Istenhez hasonlóan a Megváltók is azokat sújtják a legkeményebb szigorukkal, akik valamilyen okból fontosak számukra. Az elviselhetetlen körülmények arra kényszerítik Cale-t, hogy a Rend egyik legfőbb szabályát megszegve összebarátkozzon és szövetséget kössön két társával. Egy váratlan eseménynek és egy szerencsés felfedezésnek köszönhetően lehetőségük nyílik megszökni a kolostorból, ehhez azonban minden bátorságukat össze kell szedniük. Nehéz döntés előtt állnak. Az állandó felügyelet, a Megváltók kegyetlenkedése és az éhezés nem kellemes, de ezeket legalább ismerik. A külvilágban viszont csupa olyasmivel találkozhatnak, amiről eddig csak borzalmakat hallottak, és még elképzelni sem tudják, mi várhat rájuk.

A kihalt, dűnés Ótvarföldön túl, ahol politikai nagyhatalmak csatároznak egymással szüntelen, ahol dúl a romlottság és a korrupció, jelen van a szeretet, a szerelem, a hősiesség és az önfeláldozás is. Az eddig a világtól elzártan élő fiúk sokkal többet megtudhatnak magukról és az életről, mint azt valaha is gondolták volna…

Paul Hoffman regénye elejétől a végéig lebilincselő és izgalmas. Noha alapvetően a felnőtté válásról szól, nem csak ifjúsági irodalom. Minden korosztályhoz szóló, örök kérdéseket vet fel az emberi és vallási toleranciáról, a gyávaságról és a bátorságról, a szerelemről, a barátságról és arról, hogy a jó cél valóban bármilyen eszközt szentesít-e.