…A tűznyelvek felkúsztak a derekáig, átfonták karcsú alakját, mely rövid időn belül úgy dőlt el a földön, mint egy parázsló nádszál. Ebben a pillanatban jelent meg a tűz fölött egy újabb káoszivadék fertelmes rikoltással, hogy lecsapjon áldozatára. Két-három kör után, karmos nyúlványaival megmarkolta a halott hölgyet és felemelkedett a magasba. A levegőben égett hús és haj orrfacsaró bűze terjengett. A Sötétség szülötte ekkor kitátotta ocsmány pofáját, hogy a zsákmány torkát átharapja, de amint hozzáért, máris undorodva engedte el. 
Laurefin látta Annaer tűzbe zuhanó tetemét, melytől leírhatatlan félelem s borzalom lett úrrá rajta. Még látta az égő dombot, ám a lángnyelvek lassan eltakarták szemei elől az egész, értelmetlennek tűnő világot… 
Aztán hirtelen vérszínű kehely zárta körbe alakját, amelybe végre megpihenhetett. Lobogva égő, szenvedélyes vad táncba hívta a tűz. Laurefin lehunyta szemét és átadta magát a forróságnak.