A klasszikus, több évtizedes űrutazás-történetek alaptípusát eleveníti fel ez a nagyszabású sci-fi eposz, mely visszanyúl a fantasztikus irodalom „ősi”, mindmáig különösen kedvelt formáihoz. Sz. Sznyegov űrtrilógiája a 2500-as évek'ben kezdődik, amikor a Földön már egyesültek az emberiség békés erői, s létrehozták a Galaktika egyik mesterséges bolygóján, az Ohrán, az Értelmes Lények Csillagközi Szövetségének Konferenciáját. Itt határozzák el, hogy űrflottát indítanak az emberek részvételével a Galaktika középpontja felé, hogy felkutassák a rejtélyes és optikailag láthatatlan Pusztítókat, akik a Tüzes-B csillag egyik bolygóján eltiporták a galaktok által létrehozott fejlett civilizációt, s ily módon potenciális veszélyt jelentenek az emberiségre nézve is. Az első expedíció, melyet a Téremésztő nevű űrhajó vezetésével indítanak, kudarccal végződik, s bár a harcok során megfogyatkoznak, újabb tapasztalataik birtokában másodszor is elindulnak, hogy ezúttal az ellenség saját fegyvereit vessék latba egy nagyszabású csillagháború során a Pusztítók ellen. A regény, cselekményének fordulatosságában, filmszerű felépítésében, gondolati ötleteiben túllép a szovjet sci-fik régebbi, jól ismert sablonjain, s izgalmasságában méltó párja az amerikai Csillagok Háborúja kalandsorozatainak. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt a könyv angol fordítása az USA-ban is megjelent.