„A világűr csavargója", a „Magellán-felhő" és sok más híres fantasztikus regény szerzője új felfedezésekkel lép az olvasó elé. Elbeszéléseinek különös tudósai sorra feltalálják: a tudattal rendelkező elektronikus agyat, amely egy vasládában „éli" világát, a dobozba sűrített, örök életű asszonyi „lelket", felfedezik a fehérjék megelevenítésének, a „kopírozott" ikerlények teremtésének módját, kitalálják a csodálatos gépet, mellyel tetszés szerint haladhat az ember az időben előre és visszafelé, az emberi agynál is tökéletesebb képződményt, amely nyomban mindent tud, ami a világon tudható, tehát nem kell minden nemzedéknek elölről kezdenie a tanulást stb. Lem ezekben az elbeszéléseiben, melyeket „a világűr csavargója", IjonTichy riporteri szerepe köt össze, a világmindenség meghódításának kifelé vezető útja helyett most az emberre összpontosítja írói kutatókedvét, tudományosan fegyelmezett fantáziáját, s kibernetikai és pszichológiai kérdéseket közelít meg ismert szellemes módján, Poe novelláira emlékeztető, néha hátborzongatóan fantasztikus történetekben.