Ami ezután történt rettegéssel és undorral töltött el. A hálóingbe vagy halotti lepelbe öltözött Miranda az arcom fölé hajolt, elmosolyodott, majd sápadt, vértelen ajkai elváltak egymástól. Rémülten láttam, hogy két, tekintélyes nagyságú szemfog bukkan elő a szájából.

Miranda a nyakamra borult, én pedig bármennyire is igyekeztem eltaszítani magamtól, még a kisujjam sem tudtam megmozdítani. Gyenge, kellemes fájdalmat éreztem, aztán egyszerre csak elsötétedett előttem a világ. Hullámzani kezdett alattam az ágy, mintha azzá a csónakká változott volna, amely akkor Tongára vitt.

Úgy borult rám a sötétség, hogy orrom megtelt Miranda nem e világról való, izgatóan furcsa illatával.