Stephen King harmadik, válogatott novellagyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyeket a Szerző hétévente állít össze. Nem véletlenül… mármint nem véletlenül hétévente! Mert mint tudjuk, a 7 nemcsak prím-, hanem misztikus szám is! 
Akik rendszeresen olvassák műveit, tisztában vannak vele, hogy King önmagával szemben a legszigorúbb. Így ebbe a kötetbe is csak a legjobb írásait válogatta, sőt beemelt néhányat a még nem publikáltak közül is, hogy valódi nóvumokkal örvendeztesse meg olvasóját. 
Ahogy ő mondja, s joggal: „Állandó Olvasóját”. 
Ebben a kötetben huszonegy elbeszélést tár az „Állandó Olvasó” elé. Egyik-másik már-már kisregény terjedelmű, de „Á. O.” ezt aligha bánja… Hiszen Stephen King a tőle megszokott fantáziadús lendülettel tartja ébren olvasói érdeklődését, bújjon ki akár egy elképesztően hosszú ujj a lefolyóból, keljen életre egy vásári fogsor afféle igazságtevőként, vagy kalandozzon el szerzőnk a sci-fi világába, ugorjon akár ötven évet is az időben ide-oda, hogy hátborzongató módon keverje össze írót és főhősét… 
Stephen King nem ígér békés álmot novellái elolvasása után. Legfeljebb oldódást. Mert az általa leírt borzalmakat sokkal jobb érzékletesen hiteles leírásai alapján elképzelni, mint megélni. 
Csattogó, életre kelt fogsorral persze ritkán találkozunk, mint ahogy ritkán adódik alkalmunk bosszúból eltemetni egy túlméretezett Cadillacet a sivatag közepén… ócska tornacsukák is ritkán árválkodnak felfordult döglegyekkel borítva egy férfivécé fülkéjében… 
De éppen erről van szó! 
Arról, hogy Stephen King még azt is kitalálja, amiről kínzó rémálmainkban kapunk csak futó benyomásokat – hogy aztán gyorsan elfeledjük őket. 
A modern lélekgyógyászat alapja a kibeszélés, a dramaturgiailag megfontoltan előlegezett, verbális tett. Talán ezért olvassuk oly sokan King műveit. Mert King levezeti az indulatokat. Tudja, hogy vízió az egész, de azért "éjjelente – biztos, ami biztos – égve hagyja a fürdőszobai lámpát"… 
Fél talán? 
Lehet. 
De ki nem fél manapság? 
Valódi vagy képzelt szörnyektől? 

Javasoljuk az „Á. O.”-nak: ő ne a fürdőszobai, hanem az ágy melletti olvasólámpát hagyja égve… 
Jobban jár… Ezt a könyvet úgysem tudja eltenni…