A társadalomban minden tökéletesen működött. A termelést és az oktatást automatizálták, gépek végezték a személyzeti munkát, gépek tartották számon az igazi vagy a potenciális bűnözőket.
Egy barlang mélyén nyugodtan dolgozott az EPIAC XIV, a központi számológép, és döntött minden lényeges vagy lényegtelen kérdésben.
A nagy gépzongora játszotta változatlan dalait...
És mi lett az emberrel?
Az ember bizonyos pontszám alatt elveszítette értékét. Vagy katonának ment, vagy a Helyreállítási és Javítási Hadtesthez...
Lehetetlenné vált a lázadás.
Paul Proteus doktor, az Ilium Művek igazgatója, városának leggazdagabb embere mégis fellázadt. Robbantak a bombák, a nép szétzúzta az automatákat, utcára dobálta a lyukkártyákat.
Kurt Vonnegut antiutópisztikus regénye kemény vonásokkal rajzolja a jövő gépesített társadalmát s benne azoknak a sorsát, akik hisznek a valódi értékekben, és emberek szeretnének maradni.