A kiadó valamiért képtelen volt normálisan lefordítani a regény címét: Létezés-nek. Ráadásul úgy adták ki két kötetben, hogy a borítók és fölösleges alcímek alapján úgy tűnik, mintha ez két regény lenne, pedig csak egy. És nagyon hosszú, 730 oldalas, amivel felülmúlja a 650 oldalas Dettót is. Brin ismét túlzásba esett, mert ezt a sztorit fele ilyen hosszúnak is meg lehetett volna írni erőlködés nélkül és talán még úgy is sok lett volna. Például az első 120 oldalt jobb lett volna kihagyni vagy 10-20 oldalban leírni, mert unalmas, nehezen érthető és kiválóan alkalmas rá, hogy elvegye az olvasó kedvét a következő 600 oldaltól. Pedig utána végre felpörögnek a csigalassú események és egész élvezhetővé válik a több szálon futó cselekmény. Rengeteg szóalkotás, irónia, humor, tudomány fűszerezi a történetet, amibe még némi fölösleges akciót is sikerült beleerőltetni, hogy ne aludjunk el fölötte. Így lett élvezhető és elviselhető ez a mű, bár sok helyen nehéz és bonyolult a fogalmazása, ami nem válik az előnyére. Viszont cserébe Brin telenyomta filozófiai, transzhumanista eszmékkel és SETI-CETI kutatással kapcsolatos ötletekkel az egészet. Aztán viszont az utolsó két részben sikeresen eltolja a kibontakozó sikert azzal, hogy térben és időben nagy ugrásokat tesz és gyakorlatilag új történeteket villant fel, röviden és töredékesen, ami nekem egyáltalán nem tetszett, mint megoldás. Ezt a művet három külön regényként kellett volna megírni ahelyett, hogy így összebarmolja, balladai homályba fullasztva az utolsó oldalakat. Ezen durva írói hiba miatt sajnos egyértelműen nem olyan jó, mint a letehetetlen Dettó, de elszánt kitartással végig lehet olvasni és jókat lehet rajta nevetni meg gondolkodni. És a végén dühöngeni, amiért ennyire elszúrta Brin az egészet.