Ezt a könyvet a harmadik része (utolsó 130 oldala) miatt érdemes elolvasni. Az első két rész szerintem eléggé lagymatagra és gyengére sikerült, de a végére belejött a szerző és hozta a szokásos formáját.
Pár észrevétel:
1. Hogyan lehetséges az, hogy egy lakható, élőlényekkel teli bolygóra nem küldenek több expedíciót az első után évtizedekig, csak azért, mert az pórul járt a helyi ragadozók támadása miatt? Az ilyesminek egyetlen percig sem volna szabad hátráltatnia a kutatást, hiszen a felderítés veszélyes dolog, de fontos is. Ha az Amerikába érkező telepesek is ilyen gyávák lettek volna, az új világ még mindig az indiánoké lenne.
2. Hogyan lehetséges az, hogy egy 1500 utast szállító luxus utasszállító űrhajón csak egyetlen olyan űrkomp van, amivel le lehet szállni egy bolygóra? Egy ekkora járművön legalább 2-4 vagy inkább egy tucat utas és teherszállító kompnak kéne lennie. Amik szükség esetén mentőhajóként is használhatók.
3. Miért nem próbáltak meg az orbitális pályán keringő űrhajók utasai a meglévő átkelő kompok valamelyikéből átépítéssel leszállóhajót csinálni? Ez jóval gyorsabb és egyszerűbb feladat lett volna, mint a többi lehetőség, a szerző mégis csak egyetlen kósza mondatban említi meg ötletelés közben.
4. A 17. fejezetben van egy jó ötlet, ami sajnos igen gyengén lett kidolgozva. Kellemesen feldobta volna az egyébként igen löttyedt sztorit, ha a szerző képes megbirkózni a feladattal és izgalmasan írja le az emberevő növény támadását a figyelmetlen főszereplő ellen. De sajnos a szexuális gátlásai (vagy írói félénksége?) miatt képtelen volt kihozni az ötletből a benne rejlő lehetőséget.