Egy youtube-csatornának köszönhetően ismerkedtem meg ezzel a játékkal, pontosabban végignéztem egy menetet ennek előző verziójával, a Coup nevű játékkal, amely ekkor rögtön a várólistámon landolt. Így nagy örömmel csaptam le a Rebellionre, amikor megpillantottam a Szondi utcában.

A Rebellion az eredeti játék egy továbbfejlesztett változata. Nagyjából kétszer annyiba kerül, mint az eredeti, s a doboza is nagyobb, de ha engem kérdeznek a belbecs eleget tesz az elvárásoknak, sőt, túlszárnyal minden elképzelést.

A játék egy sötét tónusú utópiába visz bennünket, ahol a hatalom és a nép különböző képviselői küzdenek egymás ellen az életben maradásért. A játékosok két befolyás-ponttal kezdik a játékot, melyeket egy-egy lefelé fordított karakterkártya jelöl. Cél a többiek eliminálása, vagyis befolyáspontjaik elvétele.

A klasszikus gyilkosos játékból kiinduló, de azt már jelentősen megcsavaró last man standing blöffölésről van tehát szó.

Minden játékos hétféle egyikét hajthatja végre a saját körében: kétféle általános akciót (egy arany a bankból; és államcsíny végrehajtása 7 arany kifizetése után), amelyhez nem kell befolyás, valamint ötféle karakterhez kapcsolt akciót, amelyhez a befolyás-kártyáinak egyikét használja. A fordulat itt következik: ahhoz, hogy használj egy akciót, nem kell felmutatnod a hozzá tartozó befolyáskártyát, csupán állítanod kell, hogy nálad van. Az akciót persze csak akkor hajthatod valóban végre, ha mindenki elhiszi (vagy elengedi) neked, hogy rendelkezel a megfelelő befolyással. Ha azonban valaki kételkedik a szavadban, kihívást intézhet hozzád, ez esetben meg kell mutatnod az egyik befolyás-lapodat, s ha az valóban megfelel az állításodnak, a kihívod veszít egy életet/befolyást, vagyis egyik lapját felfedve be kell adnia; ha azonban hazudtál, és nem tudsz (vagy nem akarsz) megfelelő befolyáskártyát mutatni, akkor te veszítesz egy befolyást. Ezzel a módszerrel kell addig hazudni, vetíteni, kamuzni és megjátszani a hazugságot minden alkalommal, amikor véletlenül igazat mondunk, míg végül csak egy játékos marad életben.

A választható 5 akciót, vagyis öt karaktert huszonöt közül kell véletlenszerűen kihúzni, így a játék rendkívül hosszan változatos tud maradni. Mivel gyorsan pörög a Rebellion, mi rögtön első alkalommal nyolc mérkőzést nyomtunk le; s eközben már világossá vált, hogy némely karakter aránytalanul erős vagy gyenge lehet egy-egy leosztásban; viszont 25-ből már elég jól lehet szelektálni, és közmegegyezéssel esetleg kihagyni a szórásból a társaság által kevésbé kedvelt alakokat.

Két játék közötti kitöltőnek és egész estés szórakozásnak egyaránt erősen javallott a Coup: Rebellion; legfőképpen pedig a blöffölős, dedukcióra épülő játékok szerelmeseinek tudom ajánlani.

Maximális pontszámot ajánlok meg, mert teljesen szerelmes vagyok ebbe a játékba: kinézete kifogástalan, a játékélmény pedig utánozhatatlan.