Találd meg az elfeket, és hozd vissza őket az emberek világába.

Újabb lehetetlen feladat, amit Allanon árnya adott az egyik Shannara leszármazottnak – ezúttal Wren Ohmsfordnak, aki kislány korát leszámítva a romanók között nevelkedett. Lehetetlen, hiszen az elfek már több, mint egy évszázada eltűntek Négyföldről. Még híres városuknak, Arborlonnak sem maradt nyoma. Keletföldön immár puszta legendának tartják őket, leszámítva egyetlen vak öregasszonyt, aki pontos utasításokat ad Wrennek arra az esetre, ha rájuk akar bukkanni.

Igen ám, de az elfek megtalálása csupán a feladat könnyebbik része. Mi történik, ha nem áll szándékukban visszatérni az emberek közé – vagy ha maguk is a teljes megsemmisülés szélén állnak? Ha hiába menekültek el a Föderáció és az árnylelkek elől, mert még náluk is nagyobb veszéllyel szembesültek pusztulásra ítélt új hazájuk démonok lakta esőerdeiben?

Wren számára mégsem a szörnyek jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem olyasvalami, amiben sosem bízott, sosem hitt, most viszont a puszta túlélése múlik rajta: saját elf öröksége, amelynek a Tündérkövek mágiája is részét képezi. Ha hibázik, az nem pusztán a saját, hanem egy egész faj életébe kerülhet – ha pedig meg akarja óvni újonnan megtalált népét, ahhoz jóval többet kell feláldoznia, mint amire valaha is készen állt.

A Shannara öröksége-tetralógia harmadik kötete ezúttal minden eddiginél távolabbi vidékre visz, ahol aztán kíméletlen tükröt tart az elf nép, a királyi Elessedil család és egy fiatal lány elé. Vajon mennyire sötét a múlt, amivel muszáj szembenézni, hogy Négyföldön holnap is új nap virradhasson?