Mit is mondhatnék egy olyan játékról, ami egyetlen mechanizmusának a pakliépítést használja? A pakliépítés számomra egy nagyon fontos és kedvelt játékelem, de csak abban az esetben, ha az egy összetett mechanizmus része. Így önmagában a pakliépítés pontosan olyan, mint amilyennek előre elképzeltem: lassú, monoton és unalmas.

Hiába szép az Imperium, hiába tud ez a játék a pakliépítésről gyakorlatilag mindent, amit csak lehet, ha ezen kívül semmi mást nem akart. Egy ilyen tematika üvöltött volna több interakció után. Na az sajnos nem sok van. A tematikának bivalyerősnek kellene lennie, de én végig úgy kapaszkodtam bele, hogy éreztem, hogy régen ledobta már magáról a témát.

A külcsínhez hozzátenném még, hogy a gyönyörűen illusztrált kártyák mellé bűnronda tokeneket kapunk. A nyersanyag és a népesség még so-so, de ahogy az a fejlődésjelző kinéz... öregem... mintha egy sci-fi játékelemnek készítették volna. Totál nem illik a képbe.

Másik problémám a játék hosza:soha ilyen lassan paklim még nem épült és még ha pörgeted is a paklidat, akkor is végtelenül hosszúnak tűnik mire egyáltalán civilizálttá válsz. Két játékossal a játékidő bírható, de három játékossal már nagyon hosszú lesz. Négyen ki sem mertem próbálni...

Ez persze a személyes preferenciám, azt viszont méltányolom, hogy minden nép egészen másképp viselkedik és még az is befolyással van, hogy éppen mely népek vesznek részt a partiban (nem, ettől még nett interakciódús az imperium).

Amellett viszont tényleg nem tudok elmenni, hogy ez a szabálykönyv valami botrányosan rossz. Soha ilyen rossz szabálykönyvvel nem találkoztam korábban...