Roppant egyszerű szabályokkal dolgozó játék, ami szerintem azért lett ennyire felkapott, mert egyszer elfogyott. Na jó, meg azért is,mert végtelenül igényes a kivitelezése és a külcsínre nem lehet panasz - sok nagyon jó játékpéldát vehetne erről. De valójában a játékmenetre sem.

A Coffee Rush azt adja, amit vállal és nem többet, nem kevesebbet. Mégis úgy gondolom, hogy egyszerűségi, családi alkalmassága ellenére van benne mélység és tanítás is, olyan, amit én eddig A birodalom alkonyában tapasztaltam meg eddig: itt nem azért küzdesz, hogy minél eredményesebb legyél, hanem azért, hogy minél kevésbé legyél eredménytelen. Ez a játék ugyanis nem csupán nehéz, hanem konkrétan lehetetlen helyzet elé állítja a játékost: a megrendelések törvényszerűen fel fognak gyűlni és egyszerűen nem leszel képes kiszolgálni egy idő után a vendégeid. Ami az elején egy klasszikus ponthalászatnak indul, az a végére egy kétségbeesett agyalós kapkodássá válik, ami során simán el kell fogadnod, hogy el fogsz bukni dolgokat és végig azon kell gondolkoznod, hogyan hozd így is ki belőle a legjobb (vagy legkevésbé rossz) helyzetet.

Sajnos interakció az nem sok van benne, el fogunk játszani egymás mellett, de azt sem mondanám, hogy 0. A játékidő előrehaladtával a tematikusnak induló játék egyre jobban löki le magáról a témát, a végén már másra sem figyelsz csak az ikonokra.

Az újrajátszhatósággal kapcoslatban bizonytalan vagyok, szerintem van helye a polcon fillerként, de nem lepődnék meg, ha hónapról hónapra egyre kevesebbet kerülne elő és egyre vastagabb rétegben állna rajta a por. Jön a kiegészítő hozzá, de nem tudom, hogy ezt a problémát fel fogja-e tudni oldani, vagy csak pár hónappal elnyújtja az újrajátszhatóságot.