Nagyon elszúrtam a dolgot, és most szembesülnöm kell a súlyos következményekkel.

A falak összezárulnak, ahogy a nagyanyám emléke iránti kötelességem és a Kyros iránti lehetetlen érzéseim között próbálom megtalálni az egyensúlyt. És akkor még itt van ez a rohadt ember-vámpír hibrid dolog is, amivel meg kell birkóznom.

A probléma az, hogy már nem vagyok hajlandó elveszíteni azt, aki ellen kezdettől fogva játszom. A sorsunk egyetlen kockadobáson múlik, és egy rossz mozdulat hatására összedőlhet a kártyatorony, amit fáradságos munkával építettem fel. Ha pedig ez megtörténik, többet veszítek, mint gondoltam.