Na, jó pár játékon túl azt kell, hogy mondjam, ez egy izgalmas és jó játék, még akkor is, ha nem a mi játékunk ez.
A játék során a némaságot értem mechanikai szempontból, én tematikailag érzem idegennek, hiszen egy repülőn a valóságban miért ne beszélhetne egymással a két pilóta? De ez csak tematikai kötekedés a részemről, de pl a The Crew-ban tematikailag is értem, miért nem beszélnek a játékosok egymással. Ugyanakkor A légi társaság tematikusabb :) érdekes ez.

Az egyhangúsággal rosszul fogalmaztam, és közben rájöttem nem is igazán tudom megfogalmazni mire gondolok... Az, hogy van 4 akciód, amiből 2 akció kötött és a győzelemhez pedig X feltétel kötelező, nem ad sok mozgásteret a játékban és egy nagyon szűk akcióválasztékban kell folyamatosan taktikázni, miközben a szerencse jelenléte igen bosszantó. Nekem az, hogy a két játékos nem beszél arrajo, hogy ne legyen alfa, de arra sajnos nem, hogy csökkenjen a szerencsefaktor, ahogy pedig egyre több a modul és a nehezítés, mind a taktika (ami jó) és mind a szerencse ( ami rossz) megnő. Persze nem vitatom, hogy ez valakit nem zavar, valaki meg kimondottan szereti, de én nem. A Pandemic is erősen a szerencsével operál, de valahogy ott nem zavar. Annál tematikailag is értem. A Szellemek szigetében még kevesebb a szerencse, emiatt szerintem az a briliáns kooperatív játék. Ha egy játék ennyire szerencse alapú, akkor nálam a tematika menti meg. Az viszont itt gyenge. A valóságban ennyire nem nehéz repülőt vezetni egy pilótának, különben naponta lennének tele a hírek balesetekkel. ;)

Szóval értem, hogy miért jó ez a játék, értem miért szeretik sokan, és éreztem, hogy mi van benne, ha az ember végig harcolja magát benne. De nálunk 12 játék után elveszett az a lelkesedés, ami másnak ekkor indul csak be. :) Ez van, de szerencsére tonna számra vannak játékok, nem fogunk unatkozni.