Az ​éjjelen, amikor Rune élete örökre megváltozott, vér lepte el az utcákat. Mostanra a borzalmas forradalmat követően a boszorkányok nagyhatalmú vezetőkből számkivetetté lettek, akikre könyörtelen vadászat folyik egyre csak fogyatkozó mágiájuk nyomán, Rune pedig kénytelen elrejteni, mi is ő.

Miután napjait azzal tölti, hogy eljátssza, nem több sekélyes, ifjú úrihölgynél, Rune a Bíbormoly nevű boszorkány-igazságosztóként járja az éjszakát, aki megmenti fajtájának tagjait a tisztogatástól. Amikor egy mentőakció balul sül el, Rune úgy dönt, azáltal tereli el magáról a boszorkányvadászok gyanúját és jut hozzá ahhoz az információhoz, amire kétségbeesett szüksége van, hogy incselkedni kezd a jóképű Gideon Sharpe-pal. A hírhedt és könyörtelen boszorkányvadász a végletekig hűséges a forradalomhoz, Rune mégis képtelen megállni, hogy bele ne habarodjon a fiúba.

Gideon gyűlöli mindazt a dekadenciát és felszínességet, amit Rune képvisel, viszont amikor megtudja, hogy a Bíbormoly Rune teherhajóit használva csempész ki renegát boszorkányokat a köztársaságból, beszivárog a lány köreibe, és úgy tesz, mintha udvarolna neki. Hamarosan aztán rádöbben, hogy a gyönyörű és sekélyes felszín alatt egy pengeéles elméjű és gyengéd lány rejtőzik, aki tökéletes társa lehetne. De mi van, ha Rune pont az a gonosztevő, akire vadászik?