Leonardo da Vinci és Michelangelo közötti heves versengés.

Az 1500-as évek elejének nyüzsgő olasz városállamaiban a művészet nem csupán a szépséget jelentett, hanem a hatalmat is. A műhelyek egymással versengtek a presztízsért, amit olyan nagy mesterek rivalizálása is táplált, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo Buonarroti. A művészek fáradhatatlanul dolgoztak remekműveik létrehozásán – a hatalmas freskóktól a márványszobrokig –, és minden alkotás a mesteri tudásuk és a látásmódjuk kifejezése volt.

Ezen alkotásokat az udvarokba és palotákba szállították, bejárták az olasz félszigetet, hogy galériákban és nyilvános tereken állítsák ki őket, ahol egyaránt elkápráztatták a nemeseket és a polgárokat. De a művészet önmagában nem volt elegendő. A siker attól is függött, hogy elnyerik-e a gazdagok és hatalmasságok kegyeit. Hízelgéssel, hírnévvel és látványossággal igyekeztek hatást gyakorolni a gyűjtőkre, bevonzva őket galériáikba, ezzel nyerve el életre szóló támogatásukat.

A Maestro játékban Michelangelo és da Vinci műhelyei versengenek a hírnévért és az arisztokrácia figyelméért az olasz félsziget különböző udvaraiban és galériáiban. A játék során a két műhelyt vagy egy játékos, vagy egy játékoscsapat képviseli.

A játékosok felváltva hajtják végre akcióikat, műalkotásokat alkotnak, műveiket kiállítják az olasz félsziget északi tartományaiban, befolyásolják a hatalmas gyűjtők ízlését, és versengenek a helyi elit figyelméért. Az a műhely, amelyik négy kör után a legtöbb győzelmi pontot szerezte, megnyeri a játékot, és a reneszánsz legikonikusabb művészének nyilvánítják!