Véget ért a látható galaxist és a mögöttes univerzumokat egyaránt káoszba taszító gilleth-mutáns háború, így York Ketchikan életében először azt teheti, amit akar, nem kell többé a hivatásos túsz szerepét játszania. Békésen koktélozgat a Desirée-n egy gigászi vízesés fölé épült luxusétteremben, amikor melléje telepedik egy nőismerőse. A háború utolsó napján kis híján megölték egymást, de a viszonyok változnak: Lily most azért jött, hogy felbérelje Yorkot, szerezzen meg egy felbecsülhetetlen értékű gyöngynyakéket.

A gyöngy a világegyetem legértékesebb kincse, hát még ha kétsoros ékszerként harminchat csodálatos darab van egymás mellé felfűzve. Ám a bolygó, ahol a Fenség Nyakéke található, szoros védelem alatt áll: egy titokzatos hadsereg, a Corps de Invisible Armée blokádot húzott évezredekkel ezelőtt köréje. Nem véletlenül. A civilizáció még nem ért el az űrkorszakba, újdonságszámba megy a géppuska és a rádió. Leszállni szinte lehetetlen. Yorknak mégsem az okoz fejfájást, hogy hogyan jusson át a blokádon, hanem két apróság: a nők uralta társadalom, amely a felszínen fogadja, és hogy a lent élők alakváltók. Emberalakjukat levetve bármikor fel tudják venni hajdani törzsük totemállatának formáját – s ilyenkor az ösztönök kerülnek túlsúlyba és visszaszorul a tudatosság.

York a gyöngysor utáni hajsza közepette belekeveredik két Farkasasszony véres hatalmi küzdelmébe. Megkörnyékezik a férfiúi egyenlőségért harcoló polgárjogi aktivisták, meg akarja ölni egy boszorkány, és természetesen nyomában van a Corps de Invisible Armée. Állandóan a lebukás határán áll, hiszen sem a csatákban, sem a selyempárnák között a hercegnőt ölelve nem tud átváltozni azzá, aminek mondja magát.