A könyv a Deltától megszokottá váló igényes megjelenésű, bár nekem kicsit fakó, a logó a szokásos, új, kalandorok krónikáJA-s, a régi I helyet. Bár számomra minden kötetemnél értékesebbé teszi, hogy kitől is kaptam ajándékba...
A kötetben kilenc novella kapott helyet, változó méretben és minőségben, bár mind egységesnek mondható, én olyan középre helyezném őket, a jobbik oldal felé. Nem elemzem őket külön, hogy ne lőjem le a poénokat, szinte mind igyekszik valami tényleg új Pyarroni témát,ellentmondást, visszásságot találni. Ilyenformán bemutatja a város megváltozását a régihez képest, a Dúlás okozta lassan múló sebeket, a valláson belüli apró ellentéteket, a régi és új Pyarron által képviselt értékek különbözőségét. Ebből a szempontból nagyon tetszett, és értékesnek találtam a műveket. Szinte dogmatikus következetességgel jelenik meg minden novellában az új gömbszentély, mely nekem is új volt, míg utána nem néztem, hogy a Karneválban bizony már utal rá Chapman, hogy Új-Pyarron is rendelkezik ilyennel, igaz, ott a várost állítólag pontosan az évszázados térképek alapján építették újjá, itt meg más, csak ide illő kör alakja van, de hát ez apró hiányosság csupán.
A könyvhöz terjedelmes függeléket is kapunk, a pyarroni vallás és az istenek jellemzésével, Pyarron neves helyeinek rövid felsorolásával, szószedettel, és két térképpel. Ez utóbbiak sok kritikára adhatnak okot. Az egyik a várost ábrázolja, kör alakban, érdekes mérettel, a Dorlan sem folyik keresztül rajta, de azért emészthető volt nekem. A Pyarroni Államközösséget ábrázoló térképnek is vannak érdekességei, nem mondhatnám, hogy növelte a vidék "rendezettségét". Hergol újabb helyre vándorolt, ó-Pyarron is máshol áll, mint eddig, A pajzsállamok méretéről és alakjáról nem is beszélve. De legalább van.
Összességében jónak tartom a könyvet, ajánlom is mindenkinek, bár nálam valahogy csak az erős középmezőnyt tudta elérni.