Lehet, hogy azért nem tetszett nekem a regény, mert nem olvastam a Hőseposzt, az viszont biztos, hogy sokáig nem fogom újra a kezembe venni. Kicsit olyan érzésem van, mint a Gyűrák Ura olvasása után a Szilmarilokkal. Az rendben van, hogy valaki feldolgozza egy világ mitológiájának egy részét, de a Szilmarilok - Gyűrűk Ura kapcsolatnál sokkal kevésbbé tudom kötni ahhoz az Ynev-hez, amit megszerettem (Gorduin kalandjai, vagy pl. a Renegát). Nincs a történetnek valódi kontextusa, ami Yneven belül számomra elhelyezné az egészet, egy két nagyon átlagos kapcsolaton kívül (itt is vannak aquirok) nem érzem az élő kapcsolatot a M.A.G.U.S világával.
Ezen felül az egész történetben nem találtam egyetlen szereplőt sem, akivel tudtam volna azonosulni és tele van kidolgozatlan karakterekkel; mondjuk őket többnyire halomra is gyilkoltatja a történet során.
Összességében nekem nem tetszett, és nem is merném ajánlani egyik ismerősömnek sem, szerintem gyenge írás, amit a M.A.G.U.S márkanévvel próbálnak eladhatóvá tenni.

Előrebocsátom, hogy bár a könyv első pillantásra vékonykának tűnik, a benne lévő tartalom kárpótol az esetleges hiányolt oldalakért.
A borító képe véleményem szerint szépre sikeredett, és Tikos Péter valamint Vass Richárd munkája pontosan illik is a könyv témájához, hiszen az csápos-lebernyeges aquir hajót tűzzel fújó sárkányból bőven találunk a könyvben.
A regény – ahogy a hátlap bemutató szövegéből is sejthető – az elf-aquir háborúk korába vezeti olvasóit. Teszi ezt a Sherwoodra jellemző aprólékos gondossággal, és élvezetes leírásokkal, nagyon jó minőségben.
Külön tetszett, hogy a történet egy „valós” MAGUS varázstárgy köré szövődik, talán nem árulok el nagy titkot, ha felemlegetem a Summarium Százhalál nevű aquir lándzsáját, amiből már egyenesen következik a regény címe is. Külön zseniális az a történetvezetés, amely során éppen az aquir ereklye hatására veszik fel az elfek a kesztyűt, és győzik le végül az aquirokat – noha a győzelmet nem mindenki értékeli ekként, és ugyanúgy.
Természetesen nem ennyire egyszerű a történet, a szerelemtől a testvérviszályig, a belső vívódásoktól a harcokig sok minden feltűnik a regényben, igazán élvezetessé téve azt. Hogy olvasmányos is, szinte le sem teszi az ember, az is az írót dicséri. Sherwood a tőle megszokott színvonalon és változatossággal mutatja be még az unalmasnak ígérkező csatákat is, egyre újabb és újabb fajta égi hajók, helyzetek kerülnek az elfek elé. Véleményem szerint nagyon jól sikerült kidomborítani az elfek gondolkodásmódját, hagyományaik egyes elemeit, stílusukat, ráadásul egyből szembeállítva a hagyományos, és a kicsit lázadó, újszerűt is, ráadásul néhány helyen mindjárt a gnómoké kontrasztjában. Nekem nagy élmény volt olvasni.
A regényben – bár a szerepjáték jelenéhez képest nagyon régi időkben játszódik – mégis sikerül a világhoz is hozzátenni, képet kapunk az elfek alakváltóiról, a daries-chyenn-ekről, az égi hajókról, a mágiák természetéről, számos legendáról, elf hősökről is.
A regényhez rendhagyó függelék tartozik, melyben több elf legenda megjelenik, képet kapunk az égi hajók kialakulásának körülményeiről is. Emellett találhatunk egy térképet, a szokásos Beelze-Domoly minőségben, amely a másodkori Északot mutatja be, és ugyan a regény helyszíneit szépen végig lehet követni rajta, a játék szempontjából sok haszna nemigen lesz. Kicsit hiányoltam a szószedetet, ám az is igaz, hogy a regény összesen egy új elf kifejezést vonultat fel, ennek nem lett volna indokolt, és a legendák szintén élvezetesebbek egy száraz szógyűjteménynél. Külön tetszettek az elf nevek, melyek kidolgozását valóban elfesnek találtam – nemkülönben tetszett az is, hogy az évszázadokon keresztül egymás mellett élő elfek ezeken ismerték egymást.
Egyszóval nekem nem csak a történet tetszett nagyon, amely amellett, hogy érdekes, segít válasz találni a –Hogyan volt? Kérdésre az égi hajókkal, az égi hajó csatákkal, a hatalomszavas elf-aquir háborúval, a nagatorral stb. kapcsolatban, valóban élvezhető is volt. Ajánlom mindenkinek; a könyvben nem csak az elf-aquir téma szerelmesei találnak érdekes dolgokat, de úgy gondolom, hogy ez egy megfelelő minőségű, csupán „olvasásra” is érdemes MAGUS könyv.