A könyv első fejezetét kissé idegenkedve olvastam, mert nem igazán tetszett és nem értettem, mit akar kihozni mondandójából az író. Aztán a második fejezettől kezdve megváltozott a szöveg (talán ezzel kellett volna kezdeni) és egy roppant szórakoztató, folyton nevetésre ingerlő sci-fi komédia lett belőle. Mintha Frederik Pohl Reklámhadjáratának továbbfejlesztett változata lenne a mű, Douglas Adams stílusában, elképesztő poénokkal. Aztán a humor egyre feketébb és baljóslatúbb lett, majd átcsúszott pszichothriller szagú drámába, ami már csöppet sem nevetséges, inkább undorító és szörnyű. Végül az utolsó fejezetek mély teremtésfilozófiai mondanivalóval átitatott bölcselkedéssé alakultak, újra poénokkal megtűzdelve. Ez a könyv egyszerre társadalmi gúnyrajz, szatíra és társadalomkritika, sajátos elmeorvosi szakvélemény az idióta fogyasztói társadalom totális elfajulásáról, ami bohócot csinál saját magából, szó szerint mindhalálig. Külön érdekesség, hogy mindezt izlandi központtal valósítja meg a szerző, noha nyilvánvaló, hogy ha megvalósulna a felvázolt világ, annak központja csakis Amerika lehetne, esetleg az életképtelen Európa vagy tömegtermeléstől megőrült Kína. Elvégre ezen helyeken vannak ilyen gátlástalan multicégek, amik mindenből üzletet csinálnak. Ha rikkancs lennék, azt rikkantanám mindenki fülébe: Kellemes felüdülés volt a könyv, feltétlenül vedd meg!