Ody az erőd falai mentén sétált, és a lemenő nap fényében a kilátásban gyönyörködött. Elvégre nem sokszor láthat az ember gyemeke napnyugtát a végtelen tenger fölött úgy, hogy a nemnormálandiai partraszállás után nagyjából húszezer hulla hever...
Épp dagály volt, és a ki-kitódulú hullámok a parton heverő hullákat verdesték. Ez volt ám az igazi hullámverés. Bár inkább: hullámverdesés.
A távoli dűnék felől tülökorrú csapatszállítók érkeztek. Az orrok lenyíltak, s egy futószalagon vállfára akasztott, csillogó géptestek gördültek elő. Megközelítőleg három-négyezer darab robot sorjázott ki a dűnék és a hullák sokasága közötti üres területre, és mintegy parancsszóra megkezdték a bemelegítő gyakorlatokat.
Egyszerre guggolt le háromezer robot. Aztán egyszerre nyújtották oldalra a bal lábukat. Aztán egyszerre nyújtották a másik oldalra a jobb lábukat. Elvileg el kellett volna esniük... Ám ezeknek annyi lábuk volt, akár a pókoknak.
Arachnoid-robotok! Ez tényleg csapda!
Folytatódik a küzdelem a jó, a jobb és a mégjobb között, miközben a gonosz Lord Sziszifusz és tanítványa, Lord Miaú azon mesterkednek, hogy felrobbantsák a Nabumm bolygót. A bátor yeti-lovagok és bátortalan követőik azonban végrehajtják a nevezetes partraszállást Nemnormálandia partjain, majd kezdetét veszi Ráyön közleány megmentése, még azon az áron is, ha ezért fel kell dúlniuk Transz-szilvórium békés városát, a Vámpírok Babazsúrját és meghiúsítani a készülő Végítéletet...