Egy ideig csend honolt a kriptában, a varázslók tisztelettudóan meghajolva várták, hogy az uralkodó közölje velük akaratát. Aztán Gadeiron szólásra nyitotta ajkát; és a hangja alig volt több metsző suttogásnál.
– Mit tudtok Malygrisről? E szörnyűséges név hallatán a varázslók elsápadtak és szemlátomást reszketés fogta el őket.
– Áll Susran szívében egy fekete torony, a legvénebb s a legmagasabb mind között: ott lakik Malygris. Hatalmának éjszakája időtlen idők óta folytogatja Poszeidoniszt; és mi többiek úgy bolyongunk ebben az éjszakában, akár a fogyó hold vetette árnyak. Ő minden királyok és varázslók legfőbb ura és parancsolója. Árnyéka túlnyúlik az óceánon; a messzi Tartésszoszba járó gályákat éppúgy elborítja, mint a tenger habjai fölött szárnyaló halászsasokat.
– Mindez nagyrészt igaz lehet, ami a múltat illeti – tartotta fel karját a király parancsoló mozdulattal.
– Jelen idő szerint azonban némelyes kétségek merülnek fel… mivel könnyen meglehet, hogy Malygris halott. Általános borzongás futott végig a gyülekezeten.

Féltucat remekbe szabott novella és egy vers a dark fantasy klasszikusától.