Ez a történet érdekesen indul, majd a 4. fejezettől kezdve izgalmassá válik és gyakorlatilag végig megtartja érdekfeszítő, figyelmet lekötő jellegét. Fordulatok, ármánykodás, akció, humor és szociológiai eszmefuttatások jellemzik a szöveget, rengeteg káromkodással és trágársággal fűszerezve. Scalzi láthatóan úgy döntött, hogy ezzel a regénnyel megdönti a legtöbb káromkodást és trágárságot tartalmazó szépirodalmi mű, illetve sci-fi regény világrekordját. Nos, szerintem sikerült neki. Mert ennyi durva párbeszédet és sértegetést még soha nem olvastam egy nyomtatásban megjelent könyvben sem. Nem is értem, hogy mehetett át a szerkesztőségen, aztán meg a fordítón?
A történet lényegi mondanivalója valójában az, hogy a globalizált társadalom ártalmas az emberiségre nézve, mert kiszolgáltatja a tömegeket egy személytelen, hierarchikus rendszernek, amiben a felső tízezer birtokolja a tényleges hatalmat és vég nélkül harácsolhat kedvére, a maga hasznára dolgoztatva az egész civilizációt. Egészen addig, míg a kereskedelmi hálózat egy természeti csapás miatt hirtelen össze nem omlik és az elszigetelődő közösségek bele nem pusztulnak ebbe, lévén képtelenek az önellátásra. A várható regénysorozat ezen első kötete feltárja az okokat és az alaphelyzetet. A folytatások nyilván a következményekkel és mellékhatásokkal foglalkoznak majd. Egy biztos: alig várom, hogy olvashassam őket. És csak azért nem adok 6 pontot erre a műre, mert csak 5-ig lehet felpontozni.

Röviden: Ponyvaregény az űrben! Csak ennek sztorija is van... Mindenki laza, mindenki cool, és mindenki káromkodik, mintha az élete múlna rajta (spoiler: általában az életük múlik rajta... :) ) John Scalzi gyakorlatilag tökélyre futtatta a "Vének Háborúja" ciklus stílusát és mondanivalóját, mestermű.