Omne trium perfectum.

A Hierarchia még mindig Catenicusként ünnepel engem, Vis Telimust. Még mindig azt hiszik, hogy ismerik az igazi nevem, és tudják, ki vagyok.

A történtek fényében – és attól tartva, ami ránk vár –, ennek sok jelentősége már nincs.

Megnyertem a Iudiciumot, és ezzel egyszerre veszítettem el mindent, ami fontos volt számomra. És többé már nem csak egy van belőlem. A labirintuson túli ősi gépezet lemásolt három különböző világra: Obiteumban, Luceumban és Resben is létezem. Három különböző testben, három különböző élettel. Bujkálnom kell, küzdenem és politikai játszmákba folynom. Edzenem kell, másokra támaszkodnom és hazudnom. Gyilkolnom és gyógyulnom kell, bizonyítanom újra meg újra.

Szeretnek, gyűlölnek, mégis teljesen magamra maradtam.

Ki kell derítenem, hogy mi történt velem, és miért. Ugyanis, ha igaz minden, amit sejteni vélek, akkor én vagyok az egyetlen, aki megállíthatja a közelgő Kataklizmát és a vele járó pusztulást.