EXIT: Az ellopott aranykönyv nyomában! (PROLÓGUS)

A cikk megjelenése: 2022-11-21
EXIT: The Game - Advent Calendar: The Hunt for the Golden Book

Az EXIT: The Game - Advent Calendar: The Hunt for the Golden Book egy EXIT játék és egy 24 részből álló kalandos történet. Ahhoz, hogy sikeresen megtaláld az aranykönyvet, minden nap ki kell nyitnod a naptár egy-egy ajtaját. Mindegyik mögött egy újabb izgalmas rejtvényt találsz majd, amelynek megoldása segít a következő ajtón belépni. Csak úgy találhatod meg a tolvajt és a könyvet, ha követed a nyomokat, és mind a 24 rejtvényt sikeresen megoldod... csak így mentheted meg a karácsonyt. Most pedig ismerd meg a történet felvezetését!

Prológus

Jeges szél csapja meg az arcodat. Szorosabbra húzod a kabátodat, és még a sáladat is az orrodra húzod. A feletted kavargó komor felhőkből sűrű hópelyhek hullanak. Hazafelé sietsz, hogy a kanapéd biztonságából, egy csésze tea mellett kivárd a közelgő hóvihart! Csomagjaiddal a kezedben utat törsz magadnak a tömegben. Úgy tűnik, mindenki más is sietősre vette a lépteit. A hó ellen bebugyolálva, lehajtott fejjel haladnak el melletted a forgalmas utcán.

A szél felkavarja a havat, te pedig felgyorsítod a tempódat, amikor a bejárati ajtó feltűnik előtted. A sötétből valaki meglöki a válladat, és te megcsúszol a jeges úton. Feltápászkodsz, mert nem akarod szó nélkül hagyni a dolgot: "Hé te ... ", de az alak már tovatűnt. Éppen csak, hogy megpillantod a kissé pufók, piros kabátos férfit, mielőtt eltűnik a sarkon túl. "Mekkora egy tahó!" – dörmögöd magad elé, a fejed rázva, majd felveszed a csomagod, és elindulsz az ajtód felé.

Otthon meghitt melegség és vaníliás keksz illata fogad. Boldogan bújsz ki a vastag téli ruháidból, és veted le a havas bakancsodat. Szerencsére hazaértél, mielőtt az időjárás zordabbra fordult volna. Arra vágysz, hogy letelepedj egy csésze teával, amellé a szabadulószobás játék mellé, amit a barátod - szerk. a Szellemlovasból - ajánlott neked. A rejtvények valahogy mindig izgalommal és melegséggel töltenek el. De várjunk csak, mi ez? Valami fény szűrődik ki a nappaliból. Valami ég? Aggódva rohansz be a szobába. Szerencsére csak az adventi koszorúd egyik gyertyája pislákol. Ennek ellenére végigfut a hideg a hátadon. Nem emlékszel, hogy meggyújtottad volna a gyertyát, de ki más gyújthatta volna meg, ha nem te? Meglehetősen furcsa lenne betörni egy házba, csak azért, hogy meggyújts egy gyertyát az adventi koszorún! Idegesen kuncogni kezdesz. Mekkora felelőtlenség, egy őrizetlenül hagyott gyertya... Csak most veszed észre a koszorú elé támasztott levelet. Szóval mégiscsak járt itt valaki! De ki lehetett? És mit akart? A szíved hevesebben ver. Kíváncsian közelebb lépsz, és remegő kézzel kinyitod a borítékot.

"Drága barátom! Kérem, bocsássa meg nekem, hogy betolakodtam az otthonába. Nem volt más választásom, mivel hatalmas bajban vagyok, és egyre jobban szorít az idő. Mindjárt megérti, miért. De előbb szeretnék köszönetet mondani: manapság már kevesen vannak, akik nem vesztették el a karácsony varázsába vetett hitüket. Még kevesebben vannak, akiknek figyelemreméltó tehetségük van a bonyolult rejtvények megfejtéséhez... Röviden: Kevés olyan ember van, mint Ön! És pontosan ezért van Önre szükségem. Segítenie kell nekem, könyörgöm! Mert attól tartok, hogy Ön nélkül idén nem lesz karácsony."

A szíved kihagy egy ütemet. Nem lesz karácsony? De hiszen az elképzelhetetlen lenne. Csakúgy, mint te, számtalan ember biztos, hogy epedve várja az ünnepeket. Óriási csalódás lenne számukra, ahogy a gyerekeknek is. Már a gondolatba is beleborzongsz. Kíváncsiságból tovább olvasod a levelet:

"A rossz hír az, hogy... eltűnt az aranykönyvem! Ez tragédia! Minden jel arra mutat, hogy ellopták. A könyv a világot jelenti a számomra! Nemcsak mindenki karácsonyi kívánsága szerepelt benne, hanem a címek is, hogy az ajándékok biztosan a megfelelő házhoz kerüljenek. Ha a könyv nem kerül elő szenteste előtt, az maga lesz a katasztrófa. El tudja ezt képzelni? Ha az emberek idén nem kapnak mást, mint szomorúságot? Még a karácsonyi szánnak is szüksége van a könyvre, hogy repülni tudjon. Bárkinél is van a könyv, nagyon okosnak tűnik, ennyit bizonyosan állíthatok. Követtem őt, de nem jutottam vele messzire. Egy kis eldugott hegyi faluban a nyomát vesztettem. Pedig kezdetben azt hittem, ott könnyű lesz rátalálni. Persze próbálkoztam, de néhány kósza utalást leszámítva semmit sem találtam. Csupán egy nagy rejtély maradt számomra. Ön az utolsó reményem - szerk. Obi-Wan Kenobi. Kérem, segítsen! Találja meg a tolvajt, vagy legalább az aranykönyvemet. Itt hagyok Önnek néhány feljegyzést, amelyek biztosan segítenek majd, és vettem a bátorságot, hogy szervezzek Önnek egy fuvart, ami havamrosan felveszi Önt a háza előtt. Ez lesz a legkönnyebb módja, hogy eljusson a faluba.

Többet jelenleg azonban nem tehetek Önért. Sietnem kell, hogy elintézzek néhány formaságot. A hatóságok együttérzésükről biztosítottak, mert, mint képzelheti, az aranykönyv elvesztése a KAR (Karácsonyi Adatvédelmi Rendelet) durva megsértését jelenti. De mindegy, ez az én problémám, amivel foglalkoznom kell. Tudom, hogy számíthatok a lojalitására és diszkréciójára. Kérem, segítsen megmenteni a karácsonyt. Sok sikert kívánok! Szélsebes karácsonyi üdvözlettel!"

Az aláírás elmosódott és olvashatatlan, de van egy tipped, hogy ki írhatta. Gyerekkorodban az emberek megpróbáltak meggyőzni arról, hogy a Mikulás nem létezik. De itt a bizonyíték – nem igaz? Feketén-fehéren: egy neked írt, személyre szóló levélben! Kétség sem férhet hozzá, hogy megpróbálsz segíteni neki.

Gondolataid közepette belenézel a borítékba. Néhány cetlit és egy furcsa tárgyat találsz benne, ami talán ajtók megtalálásában segíthet – de ezekkel most nyilván még nem tudsz mit kezdeni. Semmi más kapaszkodót nem kaptál, de amúgy is, már döntöttél: ezt a kalandot nem hagyhatod ki!

Kinézel az ablakon. A szél mintha alábbhagyott volna, de még mindig sűrű pelyhekben esik a hó. Az adventi koszorúdon elfújod a gyertyát, összepakolsz néhány dolgot, és elindulsz kifelé. Mióta hazaértél, bokáig érő hó hullott az útra. Odakint minden csöndesnek és üresnek tűnik. Alig látsz embereket, már nem mintha egy hóviharban könnyű lenne bárkit is észrevenni.

Hol van a faluba vezető fuvarod? Hirtelen harangok hangját hallod felcsendülni a közelben. Hitetlenkedve nézel magad elé, amint egy kis lovas szán kanyarodik be az utcába. Ma egyik meglepetés ér a másik után. Na de egy ló? Ha már messzire visz az út, akkor legalább egy rénszarvas dukált volna, nem?

Biztosan elszundítottál a vastag gyapjútakarók alatt, mert amikor a szán valamivel később megáll, egy olyan helyen találod magad, amelyet nem ismersz fel. Kinyújtóztatod a végtagjaidat, és óvatosan kiszállsz. A szán azonnal mozgásba lendül, és halk harangzúgás közepette eltűnik abba az irányba, ahonnan jöttetek. A hátralévő utat nyilvánvalóan gyalog kell megtenned. Körülnézel, úgy tűnik, már elég későre jár. A felhők teljesen felszakadoztak, és a hold óriási korongként ragyog a csillagos égen. A mély hóban feltrappolsz egy kisebb dombra, majd a tetején csodálkozva megállsz. Előtted fekszik a falu, amiről a Mikulás írt. Csendesen és magányosan terül el a sekély völgyben, amelyet egy lenyűgöző hegyvonulat szegélyez.

Egy lelket sem látsz. Figyelmesen fülelsz, de nem hallasz mást, csak a saját lélegzeted. A hegycsúcsok előtt, a falu közepén egy nagy tornyot veszel észre. A sok apró kis ház szinte festői látványt nyújt, de te mégis nyugtalanságot érzel. Az éjszaka közepe van, de te valahogy több zajhoz vagy szokva. Ki tudja mi vár rád odalent. De most a karácsony a tét, ezért hát kihúzod magad, és elszántan elindulsz lefelé a dombon. Útközben egy kunyhót veszel észre a főtér szélén, amelynek ablakából világos fény szűrődik kifelé. Közelebb merészkedsz, és feltűnik, hogy az ajtó nyitva van. Mintha valaki várna rád.....

Kalandod a naptár füzet "December 1." lapján veszi kezdetét.

Book Hunter,
Zoli
A Tarsasjatekok.com kiemelt partnere!