Boldogkor

Idő: a. u. (atomháború után) 87. Helyszín: a technika immár alig fokozható tökélyét elért City világváros. Szereplők: emberek és automaták, automata emberek és emberautomaták. Sci-fi tehát? Több annál. Az írót a technika nem érdekli, de még a jövő sem. Érdeklődésének középpontjában az ember áll és a - ma. Olyan jelenséget vetít a jövőbe, amelynek nyomai már felismerhetők, de kimutatni csak erős nagyítással lehet, figyelmeztetni rá, elriasztani tőle, eleve védekezni ellene csak akkor lehet, ha végső fejlődésének alakjában leplezzük le. Ezért jelenik meg a Marek torzító nagyítója alatt már a tökéletesen manipulált, érzelmeiben, cselekedeteiben teljesen automatikusan, csupán sztereotípiákkal megnyilvánuló ember, akit éppen ezért könnyű a hozzá megkülönböztethetetlenül hasonló emberautomatákkal pótolni. A drámai események akkor bontakoznak ki, amikor Maximus professzor, akinek a találmánya tette lehetővé az emberautomaták gyártását is, rádöbben, hogy legjobb barátjának a titkárnője is automata már. Egyszeriben tömérdek addig érthetetlen jelenség válik világossá, s kideríti, hogy az emberautomaták titkos gyártása már régen folyik, s többé nem lehet tudni, hogy az utcákon hömpölygő tömegből, a munkásokból, tisztviselőkből, rendőrökből és katonákból mennyi még az igazi ember s mennyi az embergép, amely jobb "anyag". Hogyan söpri el a személytelenné vált hatalom őt s mindazokat, akik még tenni próbálnak valamit - ezt mondja el az író, akinek maradéktalanul sikerült a filozófiai mondanivalót sodró, izgalmas cselekménnyel ötvöznie, érdekes és szellemes formai megoldásokat alkalmazva.