Megperzselve

A brutális gyilkosság új helyzetet teremt Zoey barátai számára. Mindössze hét napjuk marad arra, hogy megoldást találjanak a problémára. Hamarosan kiderül, hogy Stark az egyetlen, aki segíthet, neki azonban meg kell halnia ahhoz, hogy kapcsolatba tudjon lépni Zoey lelkével. Vajon vállalja ezt az áldozatot úrnőjéért?
Az egyre nagyobb hatalommal rendelkező Neferet mindent elkövet annak érdekében, hogy Zoey soha többé keresztezhesse az útját. Sötétségből nyert erejével leláncolja Kalonát, és csak azzal a feltétellel hajlandó szabadon engedni, ha a halhatatlan bukott angyal gondoskodik róla, hogy Zoey örökre eltávozzon az élők sorából.
Eközben Stevie Rae-nek egyre komolyabb problémákkal kell szembenéznie Tulsában. Csak idő kérdése, hogy a vörös vámpírjelöltek mikor szereznek tudomást Rephaim létezéséről, márpedig az mindkettőjük számára végzetes következményekkel járhat…

„Seoras felemelte a tőrt, és lesújtott vele Starkra. A mozdulat olyan gyors volt, hogy Stark mindössze egy elmosódott csíkot látott belőle. Először alig érzett fájdalmat, noha a tőr az egész jobb oldalát felhasította, a derekától egészen a bordákig. A második vágás hasonló volt az elsőhöz, azzal a különbséggel, hogy ez a bal oldalát metszette fel. Aztán megérezte a fájdalmat. Mintha izzó tűzfolyamba vetették volna. Vére forró lávaként ömlött az oldalából, és tócsába gyűlt alatta a kövön. Seoras módszeresen dolgozott a fogazott élű késsel. Egy határozott mozdulattal egybenyitotta a két sebet. Stark vére úgy rezgett a szikla szélén, mint egy kicsordulni készülő könnycsepp egy óriás szeme sarkában. Aztán a vér átbukott a szikla peremén, és vörös csíkot húzva maga után végigszaladt a bonyolult mintákkal díszített kövön, majd lecsöpögött a szarv alakú sziklafogakra. Stark soha életében nem érzett még ehhez hasonló fájdalmat. Még akkor sem, amikor meghalt. Még akkor sem, amikor élőhalottá vált, és semmi másra nem tudott gondolni, csak a vérre és az erőszakra. Még akkor sem, amikor majdnem szíven lőtte magát a saját nyílvesszőjével.”