Akkor túl járok már a fordulón, látom a cellát... És a cellában van
valami - elsőre nem is bírom kivenni mi - nézem csak erősen - mi az.
Egyszerre világosan látom. Előrejön a rács mögött, és látom. Ez egy nő!
De nem igazából. Torkom száraz, szeretném beletömni öklömet, mert
hallom már, hogy én is motyorgok-bugyorgok, akár ő, ha szám be nem
tömöm rögtön.
Ez a nő halott.
Halott, igen. Tagjai elszenesedtek, mint egy fa holt ágai. De azért
mozognak. A nő mozog. Ez itt - mozog.
A nő most a rács felé közelít. Lassan, csoszogva. S hull közben
darabokra, mint a pernyévé vált papír, még most is, ahogy jönne felém.
A szemem guvad, mintha ki akarna bukni a koponyámból, annyira nézem
ezt, hátrálnék is, de odagyökerezett most meg a lábam, állok a kosárral.