Star Wars: Imperial Assault (Angol kiadás)

Értékelések

Balogh Máté : 2015-01-10 20:51:29
(1-10 között)
előkészület: 3
tanulhatóság: 6
játékos spektrum: 6
interakció: 9
játékmenet: 7
megjelenés: 10
hangulat: 10
ár/érték: 6
szavatosság: 8

átlag: 7,2
személyes összkép: 9

Pozitívumok: szép játék nagyon erős hangulattal; több játékon átívelő történet; komplexitása ellenére nagyon jól tanulható; játékidő nem túl hosszú

Negatívum: témája, jellege miatt specifikus játékos-kör, akit nem érdekel a téma, a játék sem fogja; rendkívül drága (bár kapunk is a pénzünkért...)
Szabó Zoltán : 2015-01-19 20:58:38
Két játékmód van, a kampány és egy 2 játékos skirmish, mi csak a kampányt próbáltuk eddig. Szóval egy napi játék után pro/kontra szerintem:

+ Autentikus Star Wars hangulat.
+ Egészen közel áll egy klasszikus pen&paper szerepjátékhoz (2-4 lázadó játékos, és velük szemben 1 birodalmi játékos aki amellett hogy szintén aktív játékos, gyakorlatilag a mesélő/játékmester is egyben).
+ Egy kampány 10+ (félig random) küldetésből áll, 1-1 küldetés 1-2 óra, szóval tartalmas játék
+ A karakterek a kampány során fejlődnek (XP, skillek, új felszerelés, még a fegyverek is fejleszthetők).
+ Jól kitalált harcrendszer (támadás, védekezés, line of sight), ha nem rontasz el egy csomó szabályt, akkor még nagyon jól balanszoltnak is tűnik.
+ Magas újrajátszhatósági faktor, gyakorlatilag végtelen játékórát bele lehet ölni anélkül, hogy nagyon ismétlődének a dolgok (persze vannak kötött elemek a sztoriban, de egy küldetésnek is többféle végkimenetele és következménye lehet, és van lehetőség eltérő stratégiákra).
+ A külsőségek elsőrangúak (figurák, pályaelemek, kártyák, tokenek).
+ A "Learn to play" könyvön túl van külön abc-sorrendezett címszavas szabálykönyv, nagy segítség ha játék közben kérdés merül fel.

- Elsőre frusztrálóan bonyolultnak tűnhet, rengeteg az apró (de azért logikus) szabály és összefüggés, és valamit tuti rosszul csináltok.
- Mivel egy kampányt lehetetlen egy nap során végigjátszani, ezért közben "menteni" kell, ami kicsit körülményes (fel kell írni mindent, kinek mije van, hogy áll, stb.).
- Ez csak félig negatívum, de ha gyakran cserélődik a társaság akkor több kampányt kell párhuzamosan vinni, ami a fenti miatt bonyolult lehet.
- A pályák felállítása időigényes, ugyanakkor aki szereti a puzzlekat annak élvezetes is lehet. :)
- Hát ugye az ára...

Összességében a konszenzus az volt, hogy megérte a befektetést, mert szórakoztató és tartalmas játékélményt nyújt.
Rittinger Győző : 2015-02-02 12:23:15
Azzal kezdeném, hogy ez egy nagyon mély, hosszú, és összetett játék. Az ára elrettenthet minket, és én is csak azért próbáltam ki, mert kölcsönözhető volt. Ám a próbajáték után elég gyorsan elöntöttem, hogy meg is vásárlom.

A játék alapvetően két módban játszható. Az első, egyszerűbb mód, az úgy nevezett Skirmish játékmód, a második, összetettebb a Campaign. Noha a két játékmód gyökeresen más játékélményt nyújt, az alapszabályok azonosak.

Mind a két esetben küldetéseket játszunk, a lényegi különbség, hogy a Skirmish játékmódban egyetlen küldetésben, szabadabb módon pakolhatjuk fel az egységeket és nem fűződnek össze a küldetések, addig a kampány módban a karaktereink fejlődnek, azaz egyre erősebbek és erősebbek lesznek, képességeket kapnak.

Még egyszerűbben, ha csak 1-2 órára szeretnénk elővenni a játékot, vagy játékostársaink kicsit, vagy egyáltalán nem Star Wars rajongók és az egy játékosra eső Star Wars figurák száma kevesebb egynél, akkor célszerű a Skirmish módot választani.

Ha azonban tényleg komoly játékosokkal sodor minket össze a szél, akkor kötelező a kampány módot előnyben részesíteni, ugyanis ilyenkor jön ki a játék igaz zsenialitása. Ugyanis ilyenkor nyer értelemet igazán az, mennyire jól oldjuk meg a küldetéseket, mennyi kredit szerzünk, illetve melyik játékostársunk kapja a komoly felszerelést.

A játékosok csapatban teljes kooperatív módon játszanak, még abban sem nyerészkedhetnek a másik kárára, hogy mit szereznek meg a küldetés alatt, ugyanis a küldetések végén a kassza közös, az XP (vagyis tapasztalati pont) azonos mértékű. Ahogy a Zimmer Feriben mondták, „Együtt sírtok, együtt nevettek”, és ez nagyon is találó itt, mivel a lázadó játékosok nem csak egy előre megírt forgatókönyv ellen harcolnak, hanem szintén játékostárs ellen, aki mérhetetlen nagy együttérzés mellett, ám fülig érő vigyorral a száján lövöldözi szitává játékostársait.

Ez azért teszi nagyszerűvé a játékmenetet, mert a Birodalom nagyon ész ravasz módon tesz keresztbe, ahol tud, ezáltal hihetetlenül megnöveli az újrajátszási faktort és az izgalmakat. Akkor most Lázadók legyünk, vagy Birodalmiak? A kérdés jogos, de ugyanakkor mindenki jól jár. Ha csak egy angol nyelvet beszélő illető lesz a társaságban, akkor egy kicsit el is dőlt. Ugyanis a kampány alatt a küldetéseknél egy nagyon precíz forgatókönyvet kapunk, hogy lázadó játékostársainkat mikor milyen meglepetések elé állíthatjuk. Ezen küldetések lehetnek szorosan a sztorihoz köthetőek, vagy úgynevezett side mission, vagyis mellékszálak. Míg a fő eseményekből a sztori bontakozik ki, addig a mellékszálakban vagy a karakterek fejlődnek, illetve színesednek, vagy valami apró történet játszódik le.

A sztori küldetések sorrendje attól függ, Lázadóink milyen sikerrel oldják meg az előző sztori küldetésüket. Fontos, hogy küldetést nem lehet „elrontani”. Vagyis nem az a kérdés, hogy győzelem, vagy kudarc, hanem elsöprő siker, vagy apró győzelem. Azaz, ha belefogunk a kampányba, és van időn végigjátszani a hozzávetőlegesen 16-20 órára tehető játékidőt, akkor minden esetben egyedi játékmenetet kapunk.

Ezt természetesen nem kell egy ültő helyünkben megtennünk, ugyanis küldetések végén rögzíthetjük egy táblázatban (ezt azért fénymásolni kell a kampány könyvének hátuljáról, vagy letölteni és kinyomtatni a gyártó weboldaláról) az eredményeinket, hogy megújult erővel győzzük le a Birodalmat.

Ha még ez a 16-20 óra sem lenne elegendő és nem lelünk örömöt a rohamosztagosok szétlövöldözésében, akkor jöhetnek a kiegészítők. Fontos, hogy a borsos ár mellett a játékkészítők korrektek voltak. Amennyiben „csak” az alapjátékot veszed meg, ugyanúgy felbukkanhat a Star War világ összes fontosabb figurája, mint Han Solo, Chewbacca, Dath Vader, Luke, csak token formájában. A kiegészítőkkel, amik egyébként barátibb árúak, három dolgot kapunk. Egyrészt megkapjuk a karakter műanyag figuráját, vagyis Han, nem csak egy kis papír korong formájában rohangál a játéktáblán, hanem „teljes életnagyságban”. Másrészt kapunk egy mellékküldetést, mellyel lecserélve az alap játékküldetést, megint teljesen más lesz a kampány összképe. Harmadrészt újabb képességekkel is gazdagodhatunk.

Mind a Lázadók, mind a Birodalmiak 4-4 kiegészítővel rendelkezhetnek. Vagyis a kampány küldetéseinek majdnem fele más lesz az alapjátékhoz képest.

Jó, de akkor most ugyanazon a játéktáblán rohangálunk 16 óráig? - tehetnénk fel a kérdést, ám szerencsére a készítők nagyon kreatív módon puzzle elemekhez hasonlóan alkották meg a játékteret, vagyis a pálya minden küldetésnél változik. A változás alatt értendő, hogy kisebb, nagyobb lesz, ajtók kerülnek fel-le. Vagyis harcolhatunk szűk folyosókon, de éppen nagy szabadtéri területeken is.

Ezek után azért következzen pár negatívum is, amit a magam mögött tudható 16 óra játékóra után észleltem.

Először is, nem lehet nem kimondani sajnos, hogy a játék nyelvfüggő. Ugyan nagyon sok helyen piktogrammal dolgozik, és két leírást is kapunk nagyon sok illusztrációval, azért nagyon nagyon sok szabály van.

Az alapjáték leírása tényleg vékony, jól összerakott, ráadásul fokozatosan vezet be a játékba. Azaz, mindig jelzi, hogy „Stop, ennél tovább egyelőre ne olvasd el, mert tudsz minden, hogy belekezdjél”.
Vagyis ne bonyolódjál bele a kampány előkészületekbe, hiszen előbb úgyis küldetést játszol, nincs tárgyad, xp-d, kredited.

Viszont van nekünk egy Reference Guide-unk is, ami azért már vastagabb, és minden létező aspektusból megpróbálja elmagyarázni, mire is gondoltak a készítők annál a fogalomnál. Ez jó, viszont, előfordulhat, hogy egy kész szöveges feladatot kapunk, amivel igencsak bemehetünk az erdőbe. Például vannak bizonyos állapotok, mint például a stunned (sokkolt) állapot, amit, ha az Állapotoknál nézel, akkor azt látod, hogy a célpont sebesülésekor kaphatja meg. Ez logikus. De ha kimondottan a Stunned címszónál, akkor azt találod, hogy ilyen állapotba kerüléskor sérül a karakter. Vagyis A esemény hatására lesz B állapot, de ha B állapot nem A eseménytől, hanem C-től következik be, akkor A és C eseménytől kétszer keletkezik a B? Nem, csak úgy gondolták, vagy itt fogod keresni a leírásban, vagy ott.

Vagyis egy-két napig olvasgatni kell azt a szabálykönyvet(ket) angol tudás szintjétől függően. A másik hiba lehet, hogy a küldetések bizony azért összetettek, és ha te vagy a gonosz birodalmi (vagyis a játékmester), akkor azon túl, hogy a teljes csapat a vesztedet akarja, egyrészt figyelned kell a saját képességeidre, válaszolgatni kell a „ez mit is csinál?” kérdésekre a „nem, azt már háromszor mondtam, hogy itt nem használhatod” válaszokkal, mozgatni kell a csapataidat, figyelni kell, hogy ne csaljon senki a rovásodra (úgyis fognak, mert vagy elkapja őket a hév, vagy csak szeretnek csalni). Ilyenkor jön a „Te már három kör óta vérzel? Tettél te arra sérülésjelzőt? Ja, elnéztem, bocsánat” dialógus), és ha még ez nem lenne elég figyelni kell a küldetés leírását, hogy mikor történik valami rendkívüli esemény. Ez nem egyszerű, ráadásul, ha elnézed, egyrészt ideges leszel, mert nem kaptad el a lázadókat, másrészről agyoncsaphatod az egész küldetést, mert nem jön el az az amúgy ötletes csavar, ami egyébként általában zseniális.

Vagyis ha „játékmester” leszel, akkor mindenképpen készülj fel a küldetésekből, annak ellenére, hogy így neked nem lesz meglepetés. Ám ezért kárpótol a kisördög, amikor szépen belesétálnak a lázadók a csapdádba.

Illetve az új pályák összeállítása sem rövid művelet. Ugyan zseniális ez a puzzle rendszer, de sajnos nagyon sokáig tart összevadászni az elemeket, amiknek a száma néha nem látszik a kampány füzetből, mert például rátettek egy dobozt. Azonban pár játék után már lehet tudni, hogy pl. a 18,36,39 a egy kis 1x2-es elem, a 07-es, 10-es meg nagy.

Összegezve a fentieket, a következőket mondhatom:
-Ha komoly játékot akarsz, amit hetekig, hónapokig játszhatsz és mesélhetsz is róla, hogy „Húú, az milyen komoly volt, amikor...”, akkor mindenképpen vedd meg.
-Ha Star Wars rajongó vagy, akkor fel sem merül a kérdés, vedd meg és kár is volt elolvasni a sok zagyvaságot, amit írtam.
-Ha stratégia játékot akarsz, de hidegen hagy a Star Wars (sőt nem is láttad „jesszusom, ilyen is van”), akkor azért csak próbáld ki, nem biztos, hogy megfog.
-Ha egyszerű játékot akarsz a vasárnap délutáni ebéd után, messziről kerüld el.

Rittinger Győző : 2015-04-10 14:55:48
Ugyan írtam már korábban véleményt a játékról, de ígértem még egy véleményt, miután végigjátszottuk a barátaimmal a kampányt, úgyhogy ideje levonni a végkövetkeztetéseket.

Az első elírásban sok ponton csak tippeltem, hogy mik lehetnek a játék buktatói, és ezt nem azért teszem, mert olyan rosszmájú vagyok, hogy mindig csak a rosszat keresem, hanem mert ez a játék nagyon sokat ígér és, ha elrontottak valamit, akkor bizony ez csak ígéret marad. A jó hír, hogy nem derült ki semmi olyan végzetes hiba, ami miatt ne tartanám az előző véleményemet, miszerint ez egy remek játék.

Amivel kiegészíteném az előző leírást. A játékidőt csak tippeltem, tehát most már bátran kijelenthetem, hogy több mint 20 óra játékidőt biztosít. Ez nagyon komoly, ráadásul tegyük hozzá, hogy az erőteljesen társasjáték megszállott társaság ellenére is, nehéz elérni szerintem, hogy egy társaság ugyanazon játékra legalább öt, estébe nyúló alkalmat szervezzen.

Amitől egy kicsit féltem a játék kezdeti szakaszán, hogy mi történik akkor, ha az egyik oldal kicsit „túlnyeri magát”. Vagyis nem lesz-e akkor egyre könnyebb az egyik, és egyre kilátástalanabb a másik félnek. A félelmem egy kicsit beigazolódott, de azért el is oszlott. Konkrétan a birodalom az első 6-7 küldetés után kilátástalan helyzetbe kezdett kerülni. A birodalom katonái úgy hullottak, akár az őszi legyek. A csempész kis műanyag figurájának látványától, már akkor görcsbe rándult a gyomrom, amikor még fel sem került a pályára, mert a kampány vége felé gyakorlatilag úgy lőtte a rohamosztagosaimat a pálya másik végéből, hogy háttal állt és közben szotyizott.

Ennek ellenére számomra is meglepő módon a lázadók csúnyán felsültek a záró kampányban, vagyis ne adja fel senki, a játékkészítők nagyon szépen meg tudták tartani az egyensúlyt. Itt tényleg sok tényezőn múlik a siker, és elsősorban ez nem szerencse kérdése, hanem inkább az játszik szerepet mennyire tudjuk átvenni az adott küldetés hátterét, mennyire tudjuk megérte a küldetés céljait.

Figyelem, innentől spoiler veszély!

Az egyetlen egy dolog, ami egy kicsit zavart, hogy egy picit többet vártam a történettől. Vagyis bíztam abban, hogy a kampány azért kiad valamiféle komplex történeti szálat. Ez sajnos nem jött be. Igazából semmi meglepő nem történik. Adott egy gonosz birodalmi, akit üldözünk, és üldözünk, és üldözünk és a végső küldetésben megtaláljuk. Mondjuk minimum arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen fegyvert rejtegetnek a gonosz birodalmiak. Mi lehet ott még egy szuper csillagromboló, egy fejlesztett TIE vadász, vagy mi a frász. Nem derül ki. Tervek vannak, meg elemzik őket, meg megint elemzik, aztán ellopják, visszaszerezzük, stb, stb. Nulla, vagyis tripla nulla konkrétum.

Ezt a negatívumot persze bőven kompenzálják a remek oldalági küldetések és főleg a karakterek egyéni küldetésik. Azok tényleg remekek, de azért csak vártam volna valami csavart. Minimum annyi plusz történeti szálat, mint amit egy akármilyen Star Wars világhoz kapcsolódó dologba beleraknak. Azért ez a játék a kiegészítőkkel, és a figurák lefestése után még mindenképpen elő fog kerülni, ebben biztos vagyok.
4945496549815047