2045 Harminc év múlva

Milyen lenne az élet a muszlim Magyarországon vagy a tengerek borította Európában? Tehetünk-e valamit a globális felmelegedés ellen, és mi veszi rá a terroristákat, hogy elpusztítsák az emberiség egyetlen reményét? Hol vannak a 3D nyomtatás vagy az ember tökéletesítésének határai? Hogyan élhetünk az apokalipszis után, és mi van, ha éppen átéljük azt?
Milliónyi út áll előttünk, amelyen elindulhatunk a következő három évtizedben, ám ezen utaknak a többsége veszélyes, nem egy pedig a pusztulásba vezet. A civilizáció törékeny, a kultúra pedig még törékenyebb, és bár az ember minden körülmény között képes a túlélésre, nem árt, ha odafigyelünk. Akárcsak úgy, hogy elolvassuk ezeket az írásokat, és elgondolkodunk rajtuk. Mert a jövő itt kezdődik. Felkavaró és elgondolkodtató látomások sora fogadja az olvasót az Ad Astra legújabb sci-fi antológiájában, ami nem távolabbra, csupán 2045-re tekint, őszintén, nyersen, kalandosan.
Tizenhat szerző – szépírók, forgatókönyvírók, sci-fik és történelmi regények alkotói, illetve tehetséges kezdők – novelláit tárja a kiadó e kötettel a közönség elé.

Tartalom:

Benedek Szabocs: Megmondtam előre

VESZÉLYES IDŐK
Kolozsvári Zsófia: Titok
Kovács Attila: A tudatalatti asszisztens
Somogyi György: A 100. győzelem napja
Gajdácsi László: Odakint
Trenka Csaba Gábor: Kisvárda sejkje

A LÉT ÚTJAIN
Sümegi Attila: Alvilágosodás
Benyák Zoltán: Nulla és egy
Antal József: Béta teszt
Mészáros András: A huszonötödik órában
Novák Gábor: Upside down

AZ APOKALIPSZISEN TÚL
Valyon Tamás: Északi fény
Trux Béla: Második vízözön
Cinkóczi Krisztina: Prebábel
Szalai-Kocsis Tamás: Aranyösvényen
Hernád Péter: Játékosok