Aurora

2122 ember él egy többgenerációs csillaghajón, amely a haldokló Földtől 11,9 fényévre lévő Tau Ceti felé tart egy új otthon felfedezésének reményében. A hajó két gyűrűből áll, amelyeket küllők erősítenek egy központi gerinchez. A gerinc tíz kilométer hosszú. A gyűrűket alkotó tizenkét henger mindegyike négy kilométer hosszú, és valamilyen jellegzetes földi ökoszisztémának ad otthont. A csillaghajó utazása több mint százhatvan évvel ezelőtt, a közös időszámítás 2545. évében kezdődött, és hamarosan véget ér, ugyanis megérkezik a legközelebbi, földi életre alkalmas bolygóhoz és Aurora nevű holdjához.

A tizennégy éves Freya a hajó legfontosabb tudósának gyermeke: az anyja jelenti az elsődleges összeköttetést a rendszereket működtető mesterséges intelligenciával. A lány felnőtté válása során körbeutazza az összes ökoszisztémát, megismerkedik a helyi kultúrákkal és mély kötődést alakít ki az emberekkel. Ha az anyja a kolóniák agya, akkor Freya a szíve. Azonban még ő sem tudja, hogy képes lesz-e felkészíteni a távoli űrbe vándorolt emberiséget arra, ami hosszú útjuk végén és új életük kezdetén vár rájuk, mert egy új otthon teremtése nem csak a Földön, hanem attól 11,9 fényév távolságra is rengeteg kihívással, nem várt fordulattal és veszéllyel jár.

Előttük az Orion,
alattuk A város és a csillagok

A többszörös Hugo-, Nebula- és Locus-díjas Kim Stanley Robinson új regénye nem csupán mérnöki pontossággal kiszámított és megírt tudományos értekezés az ismeretlen űrben való új otthon kereséséről, hanem végtelenül izgalmas történet az emberről és létezésének viszontagságairól. Szédületes látomása a jövőről egyszerre lenyűgöző és riasztó.