Rendhagyó darabnak kell tekinteni,nagyon jó képet ad egy Uwel lovag életéről,a rendről,szokásokról és persze arról is,hogy a megfogadott bosszút bármi áron teljesíteni kell.

Bár végigolvastam a könyvet,nekem nagyon nem tetszett. Több sebből is vérzik.
1;Uwel rendházát és a lovagokat szerintem nagyon rosszul láttatja. Térkapun érkező kérelmezők, hada sorban áll a bosszúért, és a \"szolgálatban\" lévő lovag kiosztja a \"melót\" a lovagok meg agyatlan végrehajtók. A rend nagymesterét (aki elvileg Uwel kegyéből a legnagyobb szakrális hatalommal rendelkezik) meg a háta mögött kiröhögik. Mi ez? Valami vidéki rendőrőrs?
2; A mindent tudó alvilági kapcsolatokkal rendelkező dzsadot, aki informátor és egyetlen társa a főhősnek, meg folyamatosan alázza a derék lovag. Miért is segítene akkor neki? Ja és egy sárkányfióka lakik az ágya alatt. :-(
3; A főhős apósa, almásgazda meg úgy beszél vele mint egy senki zsoldossal. Egy büdös paraszt még egy lovaghoz sem merne így szólni, nemhogy egy isten felkent szolgájával aki még lovag is!
Lenne még több bajom is vele de nem részletezem! A témaválasztás jó, de borzalmasan rossz az, ahogy papírra vetették.

Nagyszerű és kitűnő könyv. Nem azért készült hogy egy olyan világot mutasson be ahol egyszerűsítve van jó és rossz. A világ bonyolult. Almás gazda pedig nem egy egyszerű paraszt hanem nagyapa, aki azt akarja, hogy az unokájának biztos jövője legyen, teljesen érthető, hogy így beszélt és viselkedett. Az unokáját akarta védeni, hogy jobb élete legyen. Attól hogy valaki vezető/rendház vezető még nem biztos, hogy ő a legjobb. Az életben sem így működik. És még valami egy zárt rendházban élő lovag, aki így nevelkedett, nem valószínű hogy kalandozó lesz és csak úgy magától keresgeti a "bosszúját".(kivétel mindig akad) De ez a könyv általánosságban nagyon jól lefesti az Uwel lovagokat, és mindennapjaikat. Az egyik legjobb M*regény.