Boszorkányhadúr

Antikvár Könyv
 4.0
2 értékelés
  • Rövid leírás
  • Tulajdonságok
  • A sorozat többi darabja
  • Vélemények
Hissis-on Salayn Míchíelt, Új-Kyria nagyhatalmú boszorkánymesterét császári küldött keresi fel, hogy a Birodalom ellen elkövetett bűne miatt ítéletet hirdessen vérvonala felett. A cselszövés áldozatául esett rendmester kétségbeesetten próbálja felfedni az okokat, és életében először ellenszegül a császári akaratnak. Az ellenségei által legyőzetett famor tisztára akarja mosni a nevét, és bosszút akar állni azokon, akik megfosztották mindenétől. Azonban egyetlen helyet ismer csupán, ahol vélt bűnei megbocsátást nyerhetnek. Testőrével együtt önként csatlakozik a rettegett Sápadt Légióhoz…

Boszorkányhadúr

Szerző: Saul, Luis
Kiadó: Tuan Kiadó
Kiadás éve: 2010
Címkék: Fantasy, M.A.G.U.S., Önálló regény,
Nincs más termék ebben a sorozatban.
2 értékelés alapján

4.0

A pontok átlaga

  • 1
  • 0
  • 1
  • 0
  • 0
Írd meg a véleményedet
Ehhoz először be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál itt az idő. Aztán gyere ide vissza és folytasd a véleményed megírását.Bejelentkezés & Regisztrálás
  • Igazi klasszikus. Érdekes történet, intrikáról, harcról, mágiáról,Toron és a Tharr szekták hierarchiájáról és persze a Sápadt Légióról!
    Személy szerint képtelen voltam letenni a könyvet, és többször is elolvastam.Borzongatóak egyes leírások.Minden szempontból elsőosztályú regény. Ott a helye a polcon.

  • Az előző könyv, (Della bábjai) kényszerű félbehagyása után nem vártam tőle túl sokat, de taktikusan a lehetséges könyvek végére hagytam, így már nem volt más; de maga a regény annyira azért nem volt rossz.
    Az igényes Tuan regényekre jellemző külső a szokásos, a borítót Vigh Szabolcs képe díszíti, az élőholtak között, villámló háttérben veszélyesen közeledő famor alakja teljesen illeszkedik a mű tartalmához, ami pozitívum, lehetséges, valószínű, hogy a kép direkt e könyv számára készült. Bár, az igaz, hogy az élőhalottak felszerelése túlontúl egységes a könyvben olvasottakhoz képest.
    A hangzatos idézettel kezdődő történet – a hátoldal bemutató szövegének megfelelően egy famorról szól, aki mellesleg Regitor Imperiali és primagitor is, aki az intrikák következtében rangját veszti, és családja halála után csak egyetlen esélyt lát a bosszúra, túléli a daychíni Sápadt Légiók öt éves kiképzését. Hogy hogyan sikerül neki, azt mindenki olvassa el maga, nem akarom lelőni a történet poénjait, bár azt talán előrebocsáthatom, hogy a mindent legyőző hős természetesen a végén a legnagyobb küzdelmek közepette, amikor a visszaszámlálón már csak egy másodperc van hátra, természetesen legyőzi ellenfelét.
    A történet leírása egyrészt érdekes, sok mindet bemutat Toronból, de főleg Daychínból, a sápadt légiókból. Teszi ezt az író néha vontatott, részletes, ám azért olvasható stílusában. Érzésem szerint azért a szerkesztőnek – aki ezúttal önnön zsenialitásában nem magát szerkesztette, lett volna még mit csiszolnia rajta. A szerkezet sablonos, vagy nevezzük inkább hagyományosnak, ami nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet, de azért még ettől függetlenül is sikerült bele egy-két meglepő csavart írni.
    Daychín és a légió bemutatása érzésem szerint kellően részletesre sikeredett, átgondolt, és látszik, hogy van mögötte koncepció, bár néhol felsejlik a Tuanos „fessük át Ynevet„ stílus is. Több légió, kiképző száztizenegy nevét, klánokat ismerhetünk meg, megláthatjuk Daychín természeti csodáit és lényeit, erődjeit, a légiósok feladatait. Több – lopott légiós – történet után végre az volt az érzésem, hogy a MAGUS-ba sikerült egy olyan légiós történetet alkotni, amelyben nem ismertem egyértelműen Rejtő francia idegenlégiójára – bár örök gyanakvóként nem zárom ki, hogy csak én nem ismertem fel, bár a dicséret akkor is jár az írónak, hiszen sikerült megfelelően Ynevesítenie a történetét. A kifejezések toroniak, és a nevek is ilyenre sikeredtek, az új szokások, babonák, főleg a daychíni törvények nekem nagyon tetszettek.
    Részletesen ábrázolja a famor vívódását, de megismerhetjük a többiek háttértörténetét is, véleményem szerint több érdekes ötletet, használható háttértörténetet vonultat itt fel az író. Az én érzésem szerint jóra sikerült ábrázolt az karakterek jelleme, nem csak feketék és fehérek, de színesek, változatosak, és változnak is, ha kell.
    Toron ábrázolása már nem minden résznél aratott ilyen osztatlan sikert nálam. Azt figyelembe véve, hogy több, mint 400 oldalnyi tömény Toron leírás áll már a MAGUS világának ezen része iránt rajongók rendelkezésére, meglepően keveset éreztem belőle. Ráadásul sikerült még ehhez a sokhoz is hozzátenni valamit, igaz, ez a légiós-koncepció része, de olyan, aminek nyoma sincs a Toronban. Ez nem lenne baj, hiszen szerintem belefér, ám emiatt is hiányoltam a szószedetet a kötet végéről, no nem az több száz már ismert toroni kifejezésből, de az alapvetőket érdemes lenne felsorolni – hiszen a szerző használja őket bőven – az újaktól, amelyeket a regény előtt senki nem ismert, meg egyenesen kívánatos lett volna. Szokásom még a térképet hiányolni a regényekből, itt ez nem áll fenn, mivel Daychínről nem lenne érdemes, a történet többi része pedig illeszkedik a rendelkezésre álló Toron térképekhez – bár írásmódbeli eltérések akadnak, node ez minden bizonnyal szerzői jogi kérdésekre, perekre és félelmekre vezethető vissza, amely szerencsére nem riasztotta el az írót attól, hogy szeretett Ynevünkre írja meg történetét.
    Azt már megszoktuk – nem is igen érdemel vitát – hogy a szerzők nem követik mindig szerepjáték szabályait a MAGUS regényekben, de azért találkozhatunk egy-két durva eltéréssel, hibával is.
    Az élet princípiuma véletlenül sem azonos az életerővel, mint ahogy a könyvben olvashatjuk, és ugyanígy a kyr sem azonos az ókyr-rel, bármilyen megtévesztő is. Az is érdekes, hogy a főhős mágia nélkül használja a holtak nyelvét, amely bizony nem egy létező, tanulható nyelv, még velejéig romlott boszorkánymesterek számára sem. Az meg pláne nem igaz a MAGUS-ban, hogy az orkoknak ne lenne lelke, vagy hogy azt nem érzékelnék azok, akiknek a lélek érzékelésére van képességük, (egy megerősítés a Világ közepében lefektetett élőholt-érzékeléshez); van nekik, csupán nem születik újjá. Az is mosolyogtató volt, amikor az égő ynevi szövet beleolvadt a sebbe, ugyanis ez tudtommal csak a földi, modern műszálas anyagokra igaz… Sajnos – jellemzően Tuanosan – az író rosszul használ néhány toroni kifejezést is a könyvben, a synbastior egyszer fordul elő így, és az eleve flottatiszti rang, a concitator is számomra érthetetlen okból szerepel flottaconcitatorként – mintha lenne másmilyen is. Szintén sérelmeztem a fő téma, a Sápadt Légió illetve légiók kifejezések kevert alkalmazását, hiszen az olvasónak világosan ki kellene, hogy derüljön, hogy nincs olyan, hogy „A” sápadt légió, abból ugyanis több létezik, esetleg gyűjtőnévvel együtt lehet rájuk egyként hivatkozni.
    Ezen hibák némelyike apróság, másokra viszont a regényben kisebb-nagyobb koncepció épül, ami kicsit elvesz a történet értékéből. A regény maga azonban elég hosszú ahhoz, hogy ezektől függetlenül is olvasmányos és érdekes legyen.
    Összefoglalva számomra egy középszerű regény élményét nyújtotta a könyv. Kicsit vontatott, a témáról is rágtak már le húst bőven, de azért mégis sikerült egy olvasható, és újat is adó regényt létrehozni belőle, mi illeszkedik is a MAGUS Toronjához, ami azért nem kis teljesítmény a „másik” kiadótól sem. A Toron rajongóknak kötelező, de egy olvasást talán mindenkinek megér.

Szállítás bárhová

Ingyen szállítás Magyarországon belül 12000,- fölött.

Rendelés telefonon vagy neten

Bármikor lemondhatod

Fizetési lehetőségek

Készpénzzel, Bankkártyával vagy Átutalással

60 napig teljes áron

Beszámítjuk bontatlan játékodat