Tűz lobban a mélyben

Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú intelligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.

A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.

A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

„Vinge a leglátnokibb kortárs sci-fi szerzők közé tartozik.” — David Brin

A szerzőről

Vernor Steffen Vinge 1944-ben született amerikai sci-fi író és nyugalmazott matematikaprofesszor. A technológiai szingularitás mellett érvelők közé tartozik, a témát több regényében is feldolgozta, többek között a „gondolati zónák”-sorozatban, amelynek két kötete is elnyerte a Hugo-díjat, és a Campbell-, Nebula- és Prometheus-díjakat is megszerezték a számára. Munkái számos kortárs sci-fi íróra hatottak.

Részlet

„Napok teltek el. Az új gépezetekben növekvő gonosz számára minden egyes óra hosszabbnak számított az eddig eltelt idő egészénél. Immár csupán egyetlen óra választotta el nagy virágzásától, biztonságos szétterjedésétől a csillagközi terekben.
Hamarosan nélkülözni lehet a helybeli embereket. Már most is kellemetlenséget jelentettek, meglehet, szórakoztatóak voltak. Néhányan közülük még azt is a fejükbe vették, hogy megszöknek. Napokon át hibernálták és szállították gyerekeiket a teherhajó fedélzetére. „Felkészülés a távozásra”, tervezőprogramjaikban így írták le ezt a lépést. Napokon át dolgoztak a fregatton, hogy használható állapotba hozzák… átlátszó hazugságok álcája mögé bújva. Az emberek közül néhányan felfogták, hogy a végüket, a Straumli Birodalmuk végét jelentheti, amit felébresztettek. Ismeretesek voltak efféle katasztrófákra korábbi esetek, történetek olyan fajokról, amelyek a tűzzel játszottak, és megégették magukat.
Még csak nem is sejtették az igazságot. Egyikük sem gondolt volna arra, micsoda megtiszteltetés érte őket, hogy épp ők változtatták meg százmillió csillagrendszer jövőjét.”